Eduardo Rodríguez
Hozzászólások száma : 19
Join date : 2012. Nov. 23.
Karakterlap
FV:
    (16600/28000)
Család: Di Viaggo
 |  Tárgy: Eduardo Rodríguez Pént. Nov. 30, 2012 2:34 pm | |
| Álcázott Halál Prológus
Kimyona Uwabe felfelé lépdelt a szálloda lépcsőjén. Régóta végezte a munkáját, rendszeresen fogadott el megbízásokat különböző családoktól és maffiatagoktól, szabadúszó volt. Tény viszont, hogy igyekezett betartani a szabályokat és nem haragítani magára egy maffia családot sem. A mostani a megbízást se fogadta volna el a Maffia Land-i szabályok miatt, de a nyeremény túl nagy volt hogy elutasíthassa. Egyszerűen túl sok mindenre vágyott és szüksége volt a pénzre. Ábrándozva ért fel az öt csillagos szálloda tetejére. Ez volt az egyik legmagasabb épület egész Maffia Landen és közvetlenül a part mellett feküdt, az alatta levő sziklákat hullámok mardosták. A délutáni órákban jártunk, minden vendég a parton tartózkodott. ~ A közönség pont megfelelő. ~ gondolta Uwabe és a fejébe húzta a csuklyáját. Mikor felélt a tetőre már ott találta az áldozatát, ahogy az előre megvolt tervezve. Masuku Toride elsőre nyugodtnak látszott, de abban a pillanatban ahogy közel ért a merénylője, ordítani kezdett:
-Segítség! Megakar ölni! Gyilkos! – és hasonló kifejezéseket kiabált, de Uwabe egyikkel sem törődött. Egyszerűen fogta, lángra lobbantotta gyűrűjét, majd némi viaskodás után, lelökte áldozatát a tetőről. Amaz jajveszékelve zuhant a habok közé. A parton levők meghökkenve nézték végig az egészet és egy csapat elindult a szálloda felé, hogy felelősségre vonják Uwabe-t. Ő eközben hátrafordult a megbízójához, aki egész végig az árnyékban várta, és átvette tőle a jutalmát. Úgy tűnt, hogy sohasem fogják látni egymást többet.
I. Fejezet: Különös Megbízás
Sokáig aludtam aznap, mikor felébredtem majd meghaltam a melegtől. Ben bácsi hátrahagyott vagyonából éldegéltem itt, az egyik apartmanban és próbáltam nem elkölteni az összes pénzt. Bár Maffia Land-nek elvben békésnek kéne lennie, az intrikák itt is folynak a családok között. Már sikerült megcsinálnom a magam hírnevét kisebb munkákkal és trükkökkel, így békén hagytak. Érdekes módon itt a hajdani bosszúm körülményeit is ismerték páran, de a Zafiro Naval nem üldözött, így békében tölthettem a napjaimat. Gyorsan letusoltam és gondoltam kimegyek Restorante Vongolába reggelizni, de amikor kinyitottam az ajtót, találtam egy újságot és egy lapot a lábtörlőn, így visszatértem az odúmba és úgy döntöttem ott fogok enni. Előkapartam némi kaját a hűtőből és leültem olvasni. A mellékelt lap egy címet és hotelszobát tartalmazott, az újságon a következők voltak kiemelve:
„... további érdekességeink, tegnap a déli órákban lelöktek egy embert a Hotel Arcano tetejéről. Számtalan szemtanú állítja, hogy az áldozat nem más, mint Masuku Toride, a Cielo Rosso család múltbéli tagja. Sajnos a merénylő kilétére nem derült fény, illetve a holttestet sem találták meg. A Cielo Rosso jutalmat ígér a test esetleges megtalálójának. Egyesek érdekesnek találhatják azt a tény-t, miszerint Masuku Toride, nem sokkal a halála előtt eltűnt és biztos forrásokból tudjuk, hogy a Cielo Rosso már akkor is kutatott utána. További izgalmas hírünk, a Maffia Land-i vidámpark...”
~ Ismerős a helyzet. A Cielo Rosso egy maffia család, amelynek sok koszos ügye volt már. Állítólag lángok felerősítésével foglalkoznak és nagyon kényesek a fejlesztéseikkel kapcsolatos információikra. Masuku Toride, vélhetően fejlesztő volt és biztos talált valamit, ami nem tetszett egy másik családnak, ezért azok eltették láb alól. Ez mindennapos eset... Csak afelől nincs ötletem, hogy mi szükségük van egy olyan illuzionistára mint én. Hacsak nem a másik család akar felbérelni... de az vajon miért? ~ ahogy így elmélkedtem az információkon, felöltöztem, majd leléptem és egy fagylalt kíséretében elindultam a megadott cím felé.
A cél természetesen nem volt más, mint a Hotel Arcano, ahol is a szóban forgó eset megtörtént. A hotel látszólag semmi különlegeset nem nyújtott, a kinézete sem volt átlagon felülinek mondható, ízléses márványoszlopok és kék szőnyeg a beltérben, modern, felhőkarcoló szerű külső. A recepciósnál bejelentkezve, egy öltönyös úr jelent meg, megkért, hogy kövessem. Így is tettem és a liftbe érve némán konstatáltam, hogy nem az egyik emeleti szobába megyünk, hanem konkrétan a tetőtérbe. Itt nem volt sok látnivaló, leginkább csak egy raktárhelyiségként szolgált, azt gondoltam, hogy a megbízóm itt fog várni, ehelyett, a kísérőm tovább vezetett felfelé. Megtettük ugyanazt az utat, amin Kimyona Uwabe is végigment és hunyorogva kiléptünk a tetőre. A hőség itt, hála egy kis szellőnek, még elviselhető volt. A tető korlátjánál már ott állt a megbízóm, egy kopasz, kissé túlhízott fickó, és két testőre. A lépcsőház ajtajának halk kattanását véltem hallani és tudtam, hogy az öltönyös alak elállja a menekülés egyetlen útját. Izzadság csorgott le a nyakamon, miközben előre léptem párat, idegességemben spanyolul szólalva meg.
- Buenos días... akarom mondani, jó napot uram, a nevem Edu...
- Pontosan tudjuk ki maga Mr. Rodríguez, különben nem hívtuk volna ide. – vágott közbe nevetve a megbízóm, ami egyértelműen jelezte számomra hogy itt nem én diktálom a szabályokat, de természetesen nem ez volt az első ilyen, úgyhogy inkább tűrtem és hallgattam. – Mindazonáltal azt javaslom, hogy jövőben tartózkodjon a neve könnyelmű említésétől, tekintve hogy a személyazonossága veszélyt jelenthet magára nézve. – ekkor rám pillantott az ürge, hátha akarok mondani valamit, de mivel szótlan maradtam, inkább folytatta. – Nyilván ön is tudja miért hívtuk ide, különben el sem jött volna, hogy ilyen kínos és veszélyes helyzetben tüntesse fel magát. Reméltem is, hogy a kollégáim rendesen felvázolják az esetet a levélben. – erre halkan megköszörültem a torkom és a következő futott át a fejemben. ~ Kollégák, na persze... ha valami hibát ejtenének, gondolkodás nélkül kivégezné őket. ~ Hangosan ezt persze nem mondtam ki, jobbnak láttam meghagyni az urat nyugodt kedvében. Természetesen nem akartam úgy járni mint Toride. - ... nos, utólag megtudtam, hogy elég egyszerű módszert választottak, persze ettől függetlenül teljesen praktikusat, hiszen a cikkben minden szükséges információ szerepelt.
- Tehát a megbízóm nem más mint a Cielo Rosso – feleltem. - ... és önben kit tisztelhetek?
- A Cielo Rosso egyik... khm fontos emberét – mondta önelégülten, láthatóan cseppet sem lepte meg a következtetésem, miszerint ők a megbízók. – A nevem nem fontos, a megbízás idejéig szólítson főnöknek, utána pedig ahogy akar, persze csak a várt reakció fejében. – nevetett megint az ipse.
- Mi a feladatom? – vágtam bele a közepébe, mert egy cseppet sem volt kedvem tovább álldogálni ezen a tetőn. Az újdonsült „főnököm” arca elkomorult a kérdésem hallatán, majd mély hangnemben válaszolt.
- Elsődleges feladata, hogy felkutassa Kimyona Uwabe-t, - ~ Tehát ő a gyilkos. ~ jegyeztem meg magamban. - ... ehhez természetesen kap kíséretet, amennyiben igényli. A másodlagos feladata... nos... – itt megállt egy pillanatra és sziklákat mardosó tenger irányába nézett. – Mi nem hisszük, hogy Masuku Toride halott lenne.
- Az nem lehet! – tört ki belőlem. – Hiszen rengeteg szemtanú látta! – Mire kimondtam ezeket a szavakat, már magam sem voltam biztos abban hogy Toride halott lenne. A tengernek ezt a részét rengeteg hegyes szikla borítja, innen leugrani a sekély vízbe, biztos halált jelentene... és mint tudjuk, nem találtak holttestet.
- Hát ezért van szükségük egy illuzionistára... – mondtam elgondolkozva.
- Úgy gondoltuk, hogy egy magafajta jobban átlátja majd a dolgokat, természetesen hallottunk Cross széfének esetéről. – felelte a megbízóm. Albert Cross, egy vagyonos ember volt és az én segítségemet kérte egy pitiáner bűnöző banda, hogy kiraboljuk a széfét. Sikerrel is jártunk, részben, de ez egy másik történet. Mindenesetre örültem, hogy az eset mélyebb részleteiről senki sem tudott, főleg arról, hogy a szóban forgó eset előtt, Albert felkeresett engem. Szótlanságomat félreértve, a megbízóm újabb megerősítéssel próbálkozott, látszott, hogy sokat jelent nekik ez a dolog.
- A képességeit úgy értékeltük hogy megfelelőek erre a feladatra Mr. Rodríguez...
- Őrültség, ha netán Uwabe mégis megölte volna azt a szerencsétlent, nagyon veszélyes lehet és én nem akarom az életemet kockáztatni. – feleltem, kicsit magabiztosabban, természetesen nem hagyhattam hogy mindenfajta feladatot rám sózzanak, bármennyire is szerettem a rejtvényeket.
- Ó ez nagy kár Mr. Rodríguez... – kezdte a „főnök”, olyan önbizalommal teli vigyorral, akinél biztosra vehető, hogy van még egy aduász a kezében. – Pedig, busásan megfizetnénk a feladatért, ha teljesíti azt. – E végszóra, odadobott nekem egy köteg pénzt, amit meglepve emeltem fel, de még jobban meglepett, mikor megláttam az összeget rajtuk.
- Ez lenne... a fizetségem? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem, ez csupán az előleg! – nevetett az úr, majd amazok lassan elsétáltak mellettem, miközben én megkövülten álldogáltam a pénzzel a kezemben, amit olyan soknak hittem... hogy lehettem ekkora balga. Távozásuk előtt, még kezembe nyomtak egy dossziét, melyre a Kimyona Uwabe nevet írták. Átfutott bennem a gondolat, hogy utánuk szólok és mégsem vállalom el a küldetést, de a pénzre pillantva gyorsan elvetettem az ötletet. Ehelyett inkább felnyitottam a dossziét és kutatni kezdtem.
~ Születés... nevelkedés... szülők... maffia tagság... megbízások... ~ lapoztam végig az oldalakon. Uwabe rengeteg megbízást vállalt, akár piti összegekért is, de sosem folyt bele egyetlen komolyabb, több családot érintő ügybe sem. Óvatosan játszott és az egyetlen megbízás, amely vélhetően nagyobb összeget tartogatott számára, a mostani volt. Különösen nagy részt foglalt el az aktájában a fejvadászat rész. Uwabe rengeteg fejvadászatot vállalt és áldozatait mindig megkínozta, megverte és valamilyen durva módszerrel ölte meg. Semmi sem szólt olyanról, hogy lelökni valakit egy tetőről, számomra ez túl egyszerűnek tűnt. Érdekesség az is, hogy Uwabe-t sosem keresték sokáig és egyszer sem kapták el, pedig két ismert megbízásából is kiderült, hogy gyilkosságai után mindig maradtak nyomok. A mostani esetnél nem találtak nyomokat. Gyorsan összecsuktam a dossziét, majd kutatni kezdtem nyomok után. A korlátnál nem találtam semmilyen, dulakodásra mutató jelet, illetve a lépcsőházban sem. Az áldozat önszántából jutott fel a tetőre, ~ avagy egy pisztollyal a hátában, ~ futott át az agyamon, de ez az ötlet abszurdnak tűnt, hiszen akkor miért nem lőtte le előtte, minek a közönség? Arra teljesen jó, ha valaki nyilvánosan elakar tűnni ~ Igen... ~ Jutottam én is a következtetésre, ~ Toride nem halt meg. ~ De mégis miért látta több száz ember a zuhanását? Erre csak egyetlen választ ismertem, természetesen illúziót használt, de vajon ő, vagy más? Gyorsan fellapoztam Uwabe aktáját és megtaláltam a számomra evidenciával felérő választ:
Lánghasználat: Köd?
Folytatása következik...
| |
|
