Edward Martinez

Név: Edward Martinez
Nem: Férfi
Életkor: 26
Születési hely: Chicago
Láng: Sivatag (engedélyezve)
Család: Simon

Kinézet: 180-185 cm magas, középhosszú fekete haj, kék szemek. Átlagos testalkatú. Általában inget hord, az időjárásnak megfelelő nadrággal. Mindig nála van zöld lencsés napszemüvege.

Jellem: Enyhén antiszociális, imádja az állatokat. Alkalmanként bekattan, és tombolásba kezd, rendszerint akkor, mikor állatok bántalmazásának szemtanúja. Kuloulrofóbiában szenved.

Felszerelés:

• Tőr
  
• Akira
  
• Napszemüvege
  
• Iratai és néhány személyes tárgy
  

Előtörténet:

-Ő lenne a következő jelölt? - kérdi az öltönyös férfi, aki éppen csak belépett az ajtón.
-Igen. - feleli nyugodt hangon, a fiatal, fehér köpenyes hölgy, miközben a székkel együtt a férfi felé fordul.
-Mégis mit láthat ebben a romhalmazban? - tekintetét az üveg túloldalán ülő férfire veti.
-Nem tudom. Mióta idehozták nem csinál mást, csak a székben ül és hintázik. Valamint, mintha valami képzeletbeli állatot simogatna. Elég unalmas, már legalább négy órája itt van.
-És mit tudunk róla?
A nő visszafordul a székkel az asztal felé, majd felemeli az egyik aktát.
- Neve: Edward Martinez
Neme: Férfi
Születési hely: Chicago
Életkor: 24 éves
Vércsoport: 0 Rh -
Anyja neve: Rosella Ricci
Apja neve: Roger Martinez
-Valami konkrétabb?
A lány lapoz egyet az aktában.
-A nagyszülei a második világháború kezdetekor jöttek Amerikába, a lányukkal együtt. Beálltak az egyik legnagyobb amerikai vándorcirkuszba. A nagyapa mint bűvész, a nagyanyja mint zsonglőr. A lányuk Rosella szintén mutatványos volt. Itt ismerkedett meg Rogerrel, aki ugyancsak a cirkuszban nőtt fel, és dolgozott mint állatidomár. 85-ben összeházasodtak, majd két évvel rá megszületett egyetlen gyermekük Edward, aki a nagyapjától bűvészkedést tanult, és elég korán bekerült a műsorba. Viszont tizennyolc évesen ott kellett hagynia a cirkuszt. Az okát nem tudjuk, viszont azóta Kuloulrofóbiában szenved. Miután elhagyta a cirkuszt, beállt a seregbe. Az alapkiképzés után, beválogatták a különleges erőkhöz, több küldetésen is részt vett a közel keleten, valamint az itt véghezvitt akciókért több kitüntetést is kapott hősiességéért és bátorságáért. Sikerült néhány információhoz jutnunk ezekről az időkről is. Több jelentés is beszámolt róla, hogy az ellenséges területekre való behatolásokkor többször is előfordult, hogy meglepően könnyedén át tudott jutni az ellenséges vonalakon, szinte az ellenfél orra előtt. Valamint több helyen is megemlítik, hogy az ellenség fejvesztett menekülésbe kezdett már csak attól is, hogy a közelbe ért. Itt kapta a „Sivatagi démon” becenevet. Egy idő után, viszont már a csapattársai is kezdtek félni tőle, majd néhányan meg is őrültek a közelében. Ekkor kivonták a különleges erők kötelékéből és irodai munkát kapott. Itt kezdett az állapota egyre csak romlani, valamint a környezetében dolgozók közül is sokan megőrültek, mentálisan összeroppantak. Ennek hatására teljesen elborult az elméje. Egy irodai őrjöngés után, a katonai elmegyógyintézetbe zárták, ahol véglegesen összeroppant. Valamilyen érthetetlen oknál fogva, senki nem bírta megközelíteni. Aki megpróbálta, az szintén megőrült. Ezért teljesen elkülönítették, és még az ételt is távirányítós robotokkal szállították neki. Bármilyen gyógyszeres kezelést is próbáltak nála alkalmazni, hatástalan volt. Nagyjából ennyi az, amit érdemes tudni.
-Volt már bent nála valaki? - kérdi, még mindig az ajtóban állva.
-Nem. Még senki nem merte megkockáztatni. Csak magára vártunk. - feleli a nő.
-Rendben. Akkor bemegyek hozzá. - mondja a férfi, teljes közönyösséggel.
Kilép az ajtón, és becsukja maga után, majd a szomszéd szoba felé veszi az irányt. Ahogy közeledik, egyre jobban érzi, hogy miért is tartották elzárva a férfit. Kísérteties gyermek kacajok, sikítások, nevetés, és még egyéb hangok egyvelege üti meg a fülét. Itt-ott egy egy árnyék, lidércfény suhan a semmiből indulva, és a semmibe veszve. A neoncsövek rendellenes vibrálásba kezdenek. A villódzás, az árnyak, és a hangok hátborzongató egyvelege már bárkit halálra rémisztett volna, és hanyatt-homlok menekülésbe kezd. A férfi viszont rezzenéstelen arccal, és teljes nyugalommal halad tovább az ajtó felé. Amint eléri azt, és rámarkol a kilincse, a fények teljesen kialszanak, a hangok elhallgatnak. Elfordítja a gombot, majd benyit. A szobában sok kis lidércláng gyullad fel. Ahogy belép a terembe, három-négy démoni, vörösen izzó szemű fenevad veti rá magát. Majd a háttérben feltűnik még néhány hasonló teremtény, és még néhány egyéb árnyalak kezd el körvonalazódni a sötétben. A félelmetes lények ellenére az idősödő férfi rendíthetetlenül megy tovább, és minden útjába akadó lényt könnyed mozdulatokkal söpör félre, és válnak semmivé, mintha nem is léteztek volna. Amint az asztalhoz ér, aminek a túloldalán, a láthatatlan állatot simogató alak ül a székben, a szék két oldalán a semmiből egy-egy bohóc tűnik fel. A lidércfények kialszanak, és a pokoli lények is eltűnnek egyik pillanatról a másikra. A férfi ijedtében hátradől a székkel, majd kétségbeesetten menekül a legtávolabbi sarokba, ahol térdeit felhúzva és átkarolva billeg, gyilkos pillantásokat vetve a szoborként álló bohócokra, és az öltönyös férfire.
-Érted amit mondok igaz? - kérdi olaszul.
A sarokban kuporgó alak kis bólintásokkal jelzi, hogy tökéletesen érti a nyelvet.
-Elmondom, hogy mi a helyzet. A főnököm lát benned valamit. Kezdem sejteni, hogy mi lehet az. Ha beleegyezel, és velem jössz, hogy nekünk dolgozz, akkor megszabadíthatlak a káprázatoktól, és megtanulhatod használni az erődet.
A kuporgó alak csendben és érdeklődve tekint fel a férfire, majd pár percnyi néma csend után egy bólintással, és egy „ühüm” hanggal jelzi, hogy érdekelné a dolog.
-Ezt megbeszéltük. Először is, - lép oda a férfihoz – ezt feltesszük. - egy fémből készült karperecet csatol a csuklójára, ami úgy néz ki, mintha láncszemekből készült volna.
-Ez majd féken tartja az erődet, amíg meg nem tanulod használni.
A sarokban gubbasztó férfi, tengerkék szemeivel hol az előtte álló férfira, hol a bohócokra pillant, de nem szól egy szót sem.
-Ohh. Bocsánat. Rájuk már azt hiszem nincs szükség. - ezzel a két bohóc el is tűnt.
Az öltönyös alak kisétál a teremből, ahova a lidércek már nem tértek vissza. Ismét benyit az előző szobába, majd közli a még mindig ott ülő lánnyal.
-Adjanak neki valami rendes ruhát, és küldjék a család szigetére. Ott fogom várni. További szép napot. - majd ismét kimegy, és eltűnik a folyosón.

A hajó késő délután kötött ki a dokknál. A mólón, már ott várakozik, a korábban látott öltönyös ember. Itt már kivehetőek a vonalai. Magas, őszes hajú férfi. Úgy az ötvenes éveit taposhatja, kora ellenére, még mindig elég jó formában tartja magát. A hajó fedélzetén megjelenik néhány öltönyös alak, valamint egy fehér köpenyes nő. Ugyanaz, aki az aktát is ismertette. Majd ismét két öltönyös férfi próbálja meg kihozni a fedélzetre Edwardot, kisebb-nagyobb sikerrel. A doktornő bead még egy adag nyugtatót, aminek hatása néhány másodperc múlva jelentkezik is. Az addig még ellenkező Edwardot most már könnyedén kísérik le a hajóról.
-Jó napot Mr. Corolla. - köszön a nő illedelmesen.
-Jó napot doktornő. Minden rendben van a barátunkkal?
[color=yellow]-Még egy kicsit antiszociális, és vannak... hogy is mondjam... nehezebb időszakai.
-Értem. Innen átveszem. Köszönöm, hogy elhozta ide. - Odasétál a kicsit kába férfihoz, majd a vállára teszi a kezét.
-Üdvözöllek a Simon család szigetén. Egy kicsit gatyába rázunk itt téged, hogy újra emberek közé mehess, és a család hasznára legyél. Rendben?
-Igen. - dünnyögi az orra alatt, alig hallhatóan.
-Menjünk, innentől kezdve én felügyellek. - hátat fordít, és elindul a macskaköves úton, a sziget belseje felé, a kába férfi pedig csendben követi. Néhány perc séta után a láthatáron megjelenik néhány kisebb ház.
-Itt lesz a szállásod. A Főház beljebb található, oda viszont még nem viszlek be.
-Rendben.
Corolla odasétál az egyik kis házhoz, majd kinyitja az ajtót. Elég szegényes felszerelésű, de minden megvan benne, ami kellhet. Egy nagy szoba ággyal, néhány szekrénnyel és polccal. Egy fürdőszoba, és egy kis sarok, ahol egy mini hűtő és egy rezsó található.
-Itt van minden, ha egyedül szeretnél maradni. Feljebb van egy közösségi ház, a legtöbb ifjonc ott szokott étkezni, ha egy kis társaságra vágynál. Kicsit rendezkedj be, nekem van egy kis elintézni valóm. Holnap reggel jövök érted.
Amint becsukódik az ajtó, a férfi körbejárja a kis lakást. Lehuppan az ágyra, nem valami puha, de nem is kemény. Pont az arany középút, ami láthatóan tetszik neki. Eldől rajta, fekszik egy kicsit, majd felkel és megy tovább. Mindent alaposan szemügyre vesz, mint egy kisgyerek, aki új helyre kerül.
Másnap reggel Corolla kopogtat az ajtón. Edward még kómás fejjel, a szemét törölgetve nyitja ki az ajtót.
-Öltözz fel. Megyünk, megkezdjük az oktatásod. - az ajtó hirtelen bevágódik előtte, majd egy kis idő múlva ismét feltárul. Most már egy felöltözött férfi néz vissza rá.
-Mehetünk. -hangzik a válasz.
Az előző nap említett közösségi ház felé veszik az irányt, ahol Corolla bekíséri tanítványát egy kis terembe, amit úgy tíz-tizenöt ember oktatására rendeztek be.
-Foglalj helyet. Most el fogom neked magyarázni a lángokat. - a férfi helyet foglal az egyik közeli asztalnál, majd Corolla belekezd mondandójába. - Kezdjük az elejéről. A lángok egyfajta energiák. Minden ember rendelkezik valamilyen lánggal, de csak kevesen tudnak róla, és még kevesebben tudják használni is, de bárki megtanulhatja. A lángok két fő csoportra oszthatók. Ég és Föld lángok. Mind a kettőnek megvan a fő lángja, ezek adják a csoportok nevét is. Mi a Föld lángokkal fogunk foglalkozni. - Corolla szépen sorra veszi a Föld lángjait. - Az utolsó a Sivatag láng. Ezzel rendelkezel te is. A Sivatag lánggal illúziókat lehet kelteni, létrehozhatsz képeket, melyek nem is léteznek, vagy elrejthetsz létező dolgokat. De majd gyakorlat közben rájössz. Az Ég lángokat majd máskor vesszük át. Most visszamehetsz a szállásodra. A következő hetekben úgyis a lángokat fogod tanulmányozni. Most elmehetsz.- Corolla kisétál az ajtón, majd még visszaszól – És próbálj egy kis társasági életet élni.

A kis repülő elég hamar érte el a partokat, majd még néhány perc repülés után le is szált egy kis reptéren. A két férfi leszáll a gépről néhány kísérővel egyetemben, majd egy autóval mennek be a közeli városba.
-Veszünk neked néhány normális göncöt. Próbálj meg nem eltűnni, és bajba keveredni.
-Rendben.
A délután, nem telt mással, mit üzletről üzletre való sétálgatással, nézelődéssel. Ami nem igazán foglalta le Edwardot. Általában hagyta, hogy a kísérőik válasszák ki a neki jól álló ruhákat. Amúgy csak egyhangúan sétálgatott az utcán.
-Edward, már csak pár hely van hátra. Szóval nemsokára végzünk. - mondja, miközben hátrafordul. De a férfi nem volt sehol. - Hol van Edward? Miért nem figyeltetek rá? - förmed rá a szegény lányokra, akik divattanáccsal látták el a két fiút.
-Nem tudom, az előbb még itt volt. - mondja egyikük, szinte kétségbeesett hangon.
-Vigyétek a holmikat a kocsihoz, aztán álljatok neki ti is keresni. - mondja parancsoló hangon, majd elindul ő is.
Jó negyed óra-húsz percnyi kutatás után veszi észre az egyik lány, miközben befordul az egyik sikátorba, majd egyből szól Corollának, aki alig egy perc alatt oda is ér. A sikátorba befordulva látja Edwardot, miközben egy sérült kiskutyát szorít sarokba.
-Edward! Te meg mit csinálsz? - mordul rá ingerülten. A guggoló férfi feláll, kezében a grabancánál fogva a kiskutyát, hóna alatt pedig vagy három-négy macskával. És értetlen szemekkel tekint vissza a dühös férfire. Nem érti, hogy mi rosszat tett.
-Ahh... te jó ég. - fogja a fejét. - Azonnal engedd el őket. Nem viheted őket haza.
Szomorú tekintettel biccenti le fejét, és elkezdi lerakosgatni a macskákat.
-Legyen. Egy állatot megtarthatsz. - Edward szeme ismét felcsillan, és hatalmas örömteli vigyor ül ki az arcára. Majd ismét leguggol, és láthatóan hatalmas fejtörést okoz neki, hogy melyik állat is legyen az. Majd feláll kezében a gyönyörű kis szibériai huskyval.
-Mehetünk tovább? Már csak néhány bolt van hátra.
-Igen. Mehetünk. - válaszolja elégedetten.
-Rendben lányok, akkor irány a következő üzlet. És ne felejtsünk el süteményt vinni a kisasszonynak.
A boltban mind a két lány serényen tologatja a kosarát, és pakolják a listára felírt dolgokat, miközben Edward a sorok között sétálgatva nézegeti az árukat, közben pedig Corolla szemmel tartja, nehogy megint eltűnjön. Pár perccel később furcsa hangokat kezd hallani Edward felől, aki az egyik polcnál a kabátja belső zsebét nézegeti, és mintha még beszélne is hozzá. Néhány lépéssel közelebb lép, hogy jobban megfigyelhesse.
-Edward? - szólítja meg érdeklődve. A férfi ismét csillogó, érdeklődő tekintettel néz a férfire. - Na jó... inkább nem is akarom tudni. Induljunk vissza a szigetre. Kész vagytok lányok?
-Igen uram, azonnal indulhatunk.

-Corolla. Mutasd be Julienak az új emberét. Igaz, úgy sem fog vele foglalkozni, de azért nem árt, ha legalább egyszer találkozik vele.
-Igenis asszonyom. Megyek és megkeresem.
-Tégy úgy. - ezzel le is teszi a telefont.
Corolla elindul Edward lakhelyéhez, de az ajtó zárva, és bentről semmi válasz nem hallatszik.
-Fiúk. Nem tudjátok merre van Edward? - kérdi a közelben tartózkodó néhány ifjonctól.
-Nem láttuk uram. De elég sűrűn szokott bemenni az erdőbe.
-Köszönöm.
-Nincs mit uram.
Elindul az erdő felé, hogy megkeresse az eltévelyedett báránykát. Az egyik tisztáson találja meg, ahol a kiskutyával játszik, miközben másik kezében, egy apró macskát tart.
-Hé kölyök. Gyere, a bemutatlak a főnöknek.
-Rendben, máris. - hangzik a válasz.
A főépület egyik szobájába lépve ott ül Julie Katou, és a feleségével, Adelheiddel beszélget.
-Uram, Asszonyom. - hajol meg Corolla, majd Edward fejét is lejjebb nyomja, hogy adjon egy kis tiszteletet.
-Ő lenne az az új srác? - kérdi Julie.
-Igen uram, ő az.
-És mit gondolsz, használható?
-Majd még kiderül uram, de ígéretesnek tűnik.
-Jól van, akkor mehettek is.
-Rendben uram. - köszön el, majd sarkon fordul, és elindul kifelé, nyomában Edwarddal.
-Hé haver. - szól Edward után, majd a zsebébe nyúl. - Erre még szükséged lehet. - mondja, miközben felé dobja a zsebéből kivett tárgyat. Alig hogy visszanézett, reflexből el is kapta a felé suhanó aprócska valamit.
-Köszönöm. - hagyja el ajkait a válasz, majd megfordul, és kisétál a szobából.

Egy hosszú folyosó vezet, mélyen a hegy gyomrába, ami egy hatalmas üres terembe torkollik.
-Ezt a termet általában az őrzők szokták használni edzésre, de valamiért a mester megengedte, hogy itt edzelek téged. Mivel a szoba az őrzők erejére lett tervezve, itt nyugodtan szabadjára engedheted az erődet. - mondja, miközben a terem közepe felé halad, mögötte Edwarddal.
-És pontosan mit is fogunk itt csinálni edzés gyanánt?
-Majd meglátod. - ezzel megáll, nagyjából a terem közepén. - Ülj le ide. - a fiú engedelmeskedik, és leül a puszta földre.
-Most leveszem rólad a Mammon karkötőt, hogy tudd használni a lángodat. Próbálj meg koncentrálni, hogy az uralmad alatt tarthasd. Különben ismét elszabadul. - a lánc felé nyúl, hogy levegye a csuklójáról. Amint kioldotta a kapcsot, Edward egyből előre is görnyedt, miközben a fejét fogta. A terem világítása kialudt. A sötétben ismét megjelentek a lidércfények, és a démoni teremtmények.
-Neeee! Hagyjatok békén! - kiabálja miközben előre-hátra billeg. - Ez nem fog menni! Űzd el őket! Kérlek... - üvölti, szinte már sírva. Ekkor Corolla visszacsatolja rá a láncot, és a káprázatok eltűnnek.
-Jól van, akkor ezt most hanyagoljuk egy ideig. Mostantól mentális gyakorlatokat fogsz végezni, és ha egy kicsit fejlődsz, megpróbáljuk megint.
-Rendben. - mondja még mindig a földön ülve, de már valamelyest megkönnyebbülve.
-Holnap viszek neked egy adag logikai feladatod, fejtörőket, és egyéb dolgokat amivel mentálisan fejlődhetsz.
Néhány hét elteltével, ismét a teremben. Ugyanaz a gyakorlat. Corolla leveszi a láncot. A fények ismét kialszanak, felvillannak a kék lángok, majd megjelennek a szörnyek. De Edward, most tartja magát. A fények villódzásában a képzeletbeli lények nem mozdulnak, csak egy helyben állnak.
-Remek. Most próbáld meg eltüntetni őket. Koncentrálj arra, hogy visszatérnek oda, ahonnan jöttek. Vissza az elméd legmélyebb, legsötétebb pontjába.
Az illúziók egy része villódzni kezd, elhalványul, némelyik talán még el is tűnik. Látszik rajta az erőlködés. Homlokán csak úgy gyöngyözik az izzadság. Izmai megfeszülnek, itt-ott már remeg is. Közben az árnyak szép lassan eltűnnek, a fények egyesével kihunynak, majd visszatér a terem eredeti világítása.
-Nagyszerű. Nagyszerű. - mondja Corolla, szinte már kiabálva. - Ügyes vagy kölyök. - majd visszacsatolja a karjára a karkötőt. Edward izmai elernyednek, majd megkönnyebbülve sóhajt fel, miközben háta a földhöz csapódik, és pár hangos szusszanás után, mély álomba merül.
Pár hónapnyi edzés után Edward végre már kezdte megtanulni használni a lángját, bár még mindig nem volt igazán ura neki.

-Biztos benne asszonyom? Még nem hiszem, hogy...
-Csend. - szakítja félbe a női hang. - Ő megy és kész. Szeretném látni, hogy mire jutottál eddig.
-Igenis asszonyom. - mondja meghunyászkodó hangon.
-Várom az eredményeket. - majd ismét megszakítja a vonalat.
A repülőgép már készen áll a felszállásra, csupán a két utasára várakozik, akik még nem szálltak fel.
-Edward, biztos, hogy menni fog?
-Nem tudom. Remélem... - feleli bizonytalan hangon.
-Csak hogy biztosra menjünk, elmondom még egyszer. A gép közel egy órányira fog leszállni a célponttól. A te feladatod elmenni az ellenséges bázisig, majd elhozni az ott őrzött tárgyat. Én itt fogok rád várni, és innen tartom szemmel az akciót. Ha bármi balul sülne el, megyek és segítek. De bízom benned.
-És hogyan fogsz figyelni? - kérdi érdeklődve.
-Az maradjon az én titkom. - mosolyodik el. Majd mind a ketten felszállnak a gépre.
Erőltetett tempóban Edwardnak sikerül elérnie, mindössze negyven perc alatt a célterületet. Az ellenséges bázis csupán egy kis kunyhó volt, amit nem őrizhettek többen, mint hárman. Messziről, úgy száz méter távolságból figyelte az épületet. Végre valamelyest hasznosnak bizonyult mostani élete során az, amit még a seregben sajátított el. Csendben, és szinte láthatatlan módon mozog a fák és bokrok tövében. Fejében már meg is volt a terve, hogy hogyan hatástalanítsa az ellenséget. Mondjuk sok választása nem lévén, mivel egyetlen fegyvernek egy rituális tőrre hasonlító kést kapott, melynek pengéje méreggel volt átitatva.
Mind a három férfi a házon kívül tartózkodik. Ketten az ajtó előtt beszélgetnek, míg a harmadik körbe-körbe sétál a ház körül, időnként váltogatva a járőröző személyét. Miután kifigyeli, hogy mikor van váltás, és mikor lenne a legalkalmasabb lecsapni, felkészül a támadásra. Először a járőröző embert szemeli ki, majd utána a két ajtónállót. Amint a férfi eléri a ház hátulját, egy apró nyuszi ugrik ki a bokorból. Lehet, hogy csak unalomból, vagy egyéb más indíttatásból, nem tudni, de egy hatalmasat rúg szegénybe. Ezt látván, Edward agyára vörös köd borul. Égkék szemei felizzanak, arcára szinte vérfagyasztó, démoni vigyor ül ki, majd minden elsötétedik.
-Mi folyik itt!? Miért nem látni semmit a monitoron? - kérdi Corolla idegesen.
-Nem tudjuk uram. A kameráknak semmi baja nincs. A helyszínen történhetett valami.
[color=darkred]-A fene egye meg. Azonnal indulok. Szedjétek össze magatokat és gyertek ti is.
Lóhalálában futva, közel fél óra, mire odaérnek. A házat, és a környező területet egy hatalmas fekete búra borítja. Belépve, semmit nem lehet látni.
-Ti maradjatok kint. Itt nem tudnátok mit csinálni. Nem láttok át az illúzión. ~ Igaz nekem is nehezemre esik, de legalább látok valamit. ~ -A házhoz érve, mind a két ajtóban álló őr félholtra verve fekszik. Az ajtót, mintha berobbantották volna. A házban két, kéken izzó szempár vár rá, melyek alatt a rémisztő vigyor terül el.
-Edward! Mi van veled?
-Bántották...- feleli szinte démoni hangon. Miközben a kezében tartott nyuszira pillant.
-Jól van, nem lesz semmi baj. Csak gyere velem.
-Biztos? Tudunk rajta segíteni?
-Igen tudunk. Csak gyere ide.
Edward szemei a démoniról, a gyermeki csillogásra váltanak, arcán pedig boldog mosoly terül el. Corolla a csuklójára rakja a Mammon láncot. Ezzel a sötét burok fel is oszlik.
-Gyere, menjünk haza.

Fegyver
Neve: Akira
Típusa: Szibériai Husky
Kinézete: Átlagos méretű nőstény kutya, fekete-fehér bundával, kék szemekkel.
Speciális képessége/képességei: Harapás, gáncsolás (lefekszik az ellenség útjába)

Neve: Tőr
Típusa: Közelharci
Kinézete: 15 cm-es rituális tőrre hasonlító penge, zárt tokkal, mely hallucinogén mérget tartalmaz.
Speciális képessége/képességei: Mérgezés, ami fokozza a használt illúziók hatásfokát. A fokozás mértéke egyenesen arányos a bevitt méreg mennyiségével, vagyis a sikeres vágások számával.