Egy forró tavaszi napon

Tárgy: Egy forró tavaszi napon Kedd Jan. 22, 2013 8:47 am

Üdvözlet a két föld elemű karakternek!

Nos ha már úgy alakult, hogy föld eleműek vagytok, akkor ezennel meginvitállak titeket egy hajókirándulásra.
Edward, téged a mestered küld el, mivel szóbeszédeket hallott arról a család, hogy valami készül azon a hajón. Hogy pontosan mi azt nem tudni, de úgy gondolják, hogy nem lehet valami hihetetlenül veszélyes, úgyhogy téged küldenek el. Március huszadikán érkezel meg a Velencei kikötőbe, ahol este felszállsz a hajóra. Egy inas a kabinodba vezet, szép nagy, mintha egy luxuslakosztály lenne. Mutasd be az utadat és a szállásodat, majd indulj el felfedezni. Posztod addig tartson, hogy kilépsz a kabinodból, és megszólal az este nyolc órát jelző harang.
Camille, te egy rejtélyes feladótól kapsz egy levelet, egy fekete borítékban. Hófehér papíron fekete betűkkel van megírva egy meghívó, ami felkér, hogy menj a hajóra. Semmi más nem áll rajta, csupán ez az udvarias kérés. A levél valamiért nem hagy nyugodni, úgyhogy egyszer csak ott találod magad egy tavaszi napon, március huszadikán, este, a kikötőben a cuccaiddal. Felszállsz a hajóra, egy matróz a lakosztályodba kísér, ami ha nem is a legelőkelőbb, de azért igazán nem lehet rá panaszod. Rendezkedj be, írd le nekem a szobádat és az utadat, és indulj el felfedezni. Posztod addig tartson, hogy kilépsz az ajtódon, és megszólal az este nyolc órát jelző harang.

Tárgy: Re: Egy forró tavaszi napon Kedd Feb. 05, 2013 12:10 am

Ha már úgyis olaszba kerültem, és immáron szabadon mozoghatok, úgy döntöttem, hogy eltöltök még itt egy kis időt. Na és persze, a szobám is ki lett fizetve előre, így a fennmaradó időt sem hagyhatom csak úgy elveszni. Szép ország, és van benne látnivaló bőven. Gyönyörű reggelre ébredtem, az égen forróságot árasztva magából terpeszkedik a nap. Tökéletes arra, hogy keressek egy szimpatikus parkot és leüljek benne rajzolni. Így nem is tartózkodom tovább a szobámban, mint azt feltétlenül szükséges. Magamhoz veszem eszközeimet és már indulok is ki, a friss levegőre. A szállodából kilépve, célirányosan indulok meg ama park irányába, amelyen Eduardo akart átkísérni azon a bizonyos napon. Csak reménykedni tudok benne, hogy ezúttal senki nem fog rám támadni. Bár fényes nappal talán nem is olyan nagy az esélye ennek.
~ Ha már úgyis arra megyünk, keressük meg a tűimet is. ~
~ Rendben. ~ bólintok gondolatban. A park így világosban sem kevésbé csodálatos, mint sötétben. Jól eső érzés tölt el, ahogy lépkedek a terméskövekkel kirakott úton. Csalhatatlanul megtalálom a helyet, ahol ránk támadtak. A kellemetlen emlék azóta is kísért. Ilyenkor jövök rá arra újra és újra, hogy miért is kerülöm többségében az embereket, miért is nem keresem a társaságukat. Pedig én szeretnék bízni bennük, még ha félek is tőlük.
Mappámat egy fának támasztva kezdem el keresni a tűket. Hiába tudom hajszálra pontosan, hogy merre kellene lenniük, elég sok időt elpazarolok, mire végre rájuk akadok. Előveszek egy zsebkendőt és letisztogatom őket, mielőtt elraknám a helyükre. Amint ezzel végeztem, visszasétálok a tóhoz, és letelepszem a földre. Mappámat az ölembe veszem, és neki is kezdek rajzolni. Átszellemülten dolgozom a képen, minden más ki is kerül a látó- és hallóteremből. De nem aggódom. Aina itt van nekem most is, ő figyel helyettem is. Nem tudom mennyi időt tölthetek el ezen a helyen, rajzolásba mélyülve, csak akkor eszmélek fel, mikor már sötétedik és nem látom mit csinálok. Szerencsére nem történt semmi, ami miatt aggódnom kéne, ez igazán megnyugtató. Már-már kezdtem azt hinni, hogy valamiféle mágnes van rajtam, ami vonzza a bajt, vagy fényreklám villog a fejem felett, hogy „Hahó, maffia tag vagyok, engem kell célba venni!”. A szállodába való visszautam is probléma mentesen zajlik, legnagyobb örömömre. Szerencsémnek nem örülhetek sokáig, hiszen alig lépek be a szálloda ajtaján, máris hevesen integet felém a recepció egyik alkalmazottja.
- Elnézést – kezd bele, amint odaérek. – De hagytak Önnek egy levelet. – nyújtja felém a fekete borítékot. Vajon miért is nincs nekem jó érzésem a boríték láttán? De azért elfogadom.
- Merci. – felelem és már ott is hagyom. Csak a szobámban bontom ki a levelet, melyben egy aprócska levél található. Elolvasása után már azt is tudom, hogy egy meghívó. De túl rejtélyes.
~ Nem tetszik ez nekem… ~
~ Nekem sem… ~ ezzel a gondolattal teszem félre a levelet, hogy aztán lefürödjek és elmenjek aludni. De a levél nem hagy nyugodni. A napjaim többnyire nyugodtan és különösebb esemény nélkül telnek, mégsem vagyok nyugodt. Folyton a levél jár a fejemben, és az a különös érzés. Na és persze a rengeteg kérdés, amire nincs válasz. Végül azon kapom magam, hogy a megadott estén, a megadott helyen állok, a hajót figyelve, kezemben a csomagommal.
~ Biztos, hogy ezt akarod? ~
~ Nem tudom… nem… de valami nem stimmel és ez nem hagy nyugodni ~
~ Akkor már ketten vagyunk. Nézzünk utána. De légy óvatos. ~
~ Ne aggódj, az leszek ~ mosolygom. Veszek egy nagy levegőt és elindulok a hajóra. Az idegesítő fekete boríték a kezemben. Ahogy felmutatom, már engednek is tovább. Úgy látszik, hogy ezzel kiváltottam a jegyem. Legalább nem kell áldoznom rá a kevéske pénzemből. Egy matróz lép mellém, elkéri a csomagomat és mutatja az utat. Mit tehetnék? Követem. Közben körbe-körbe forgatom a fejem, csodálom a hajót és igyekszem felmérni a környezetem. Nem vagyok benne túl jó, de ha már én látom, akkor Aina biztosan kiszúrja, amit ki kell szúrni, ezen a rövidke útvonalon. A matróz hirtelen megáll előttem, csaknem beleütközöm. Kinyitja előttem az ajtót, előre enged, majd az ajtó mellett leteszi a táskámat. Némán bólintok, mintegy megköszönve a segítséget, majd nézem a mögötte becsukódó ajtót. Most körülnézhetek szobában, de még mindig nem találok semmi érdekeset. Kipakolászom a holmimat, jobb dolgom úgysem nagyon van, majd eldőlök az ágyon. Bámulom a plafont. Aina is hallgat. Elég hamar elunom magam, így úgy döntök, hogy akkor lehet nem ártana kicsit körbenézni a hajón. Nyitom az ajtót, lábam éppen lendül át a küszöb fölött, amikor megszólal valami harang féle. Rögtön visszapillantok a szoba órájára: este 8-at mutat.

Tárgy: Re: Egy forró tavaszi napon Szer. Feb. 06, 2013 8:29 am

A nap lassan eltűnik a hegy mögött. A horizont gyönyörű lángokban ég. Leginkább ilyenkor szeretek kijárni. Ebben az időben már nem igazán találkozni senkivel. Mondjuk nem mintha máskor sokkal többen járnának erre. A többiek leginkább, a szállásuk környékén szokták tölteni az idejüket. Akira is szereti ezt a helyet, nagyon jót tud fogócskázni Monával. A játék közepette, az egyik fiatal srác sétál oda hozzám, aki az egyik szomszédos házban lakik. És az egyike azoknak, akikkel huzamosabb ideig meg tudok maradni egy légtérben.
-Helló Edward. - köszön oda nekem. - Corolla hívat téged a kastélyba. Azt üzeni, hogy egy óra múlva legyél nála.
-Köszönöm, rögtön indulok. Akira, Mona, gyertek. - kiáltok állataim után.

Corolla épp Adelheiddel beszélgetett, mikor beléptem a szobába. Mint mindig, az iroda olyan... hivatalos volt. Corolla odahívat az asztalhoz, miközben Adelheid még mond neki valamit, majd az oldalsó ajtón távozik.
-Van egy megbízásom a számodra Edward. - mondja, két kezével az asztalra támaszkodva. Majd az asztalra tesz egy aktát. - Kaptunk néhány információt, hogy valami készül ezen a hajón. - kiveszi a hajó képét a mappából, és elém csúsztatja - A hírek alapján semmi komoly, de azért jobb utána nézni. A hajó március huszadikán indul Velencéből. Mindent előkészítettünk neked, holnap reggel indulsz a szigetről Japánba, és onnan Olaszországba.
-Rendben. Még valami?
-Nincs. Hazamehetsz. Holnap reggel legyél indulásra kész.
-Értettem. Viszlát. - majd megfordulok és kilépek az ajtón.

Másnap reggel indult a hajó Japánba. Az út nem valami izgalmas. Mindenhol csak víz. Az út, lassan és igen unalmasan telt. Akira sem bírta valami jól a hajózást. Igaz ez a kis hajó nem mérhető, egy akkora tengerjáróhoz. Remélem az kényelmesebb lesz. Miután kikötöttünk autó vitt ki a reptérre. Ahol egy kis magánkép vitt Olaszországba. Még soha nem jártam itt. De a nagyszüleim sokat meséltek az óhazáról. Örülök, hogy eltölthetek itt néhány órát, mielőtt elindulna a hajó. Mondjuk Velencében ők sem jártak, de az épületek, és az emberek pont olyanok, mint ahogy mesélték. A néhány óra, amit a városban töltöttem hamar elrepült, és máris a kikötőben találtam magam. A hajó valami eszméletlenül nagy. Eddig csak képeken láttam hasonlót. De ez eszméletlenül hatalmas, egy komplett úszó város. Valahogy elveszettnek érezem magam, ahogy itt állok a móló szélén, és próbálok feltekinteni a hajóra, miközben a becsekkoló sor ott kígyózik mellettem. A fehér fém, hegyként meredezik az ég felé. Egy tengerész egyenruhás férfi jön oda hozzám, és a beszálló jegyemet kéri. Felé nyújtom, miközben még mindig felfelé bámulok.
-Uram. Felszállhat a hajóra.
-Rendben. - válaszolom, majd megindulok a rámpa felé, még mindig felfelé bambulva. Ahogy haladok, mikor majd hasra esem a dokk és a híd pereménél. Ekkor térnek vissza gondolataim a valóságba, és indulok meg a hatalmas fémszerkezet gyomrába. Amint felérek a hajóra, egy öltönyös, csokornyakkendős ember foga.
-Mr. Edward. Üdvözlöm, én fogom elkísérni a szobájához. Kérem fáradjon utánam. - majd elveszi tőlem a táskámat.
Belülről is van olyan lenyűgöző az egész mint kívülről. Sőt, a sok csillogó minden egyszerűen elképesztő. Követve az öltönyös embert beszállunk az egyik liftbe, és az egyik felső emelet felé vesszük az irányt. Ahogy kilépünk a liftből, valahogy minden még giccsesebb lett. A vörös szőnyeg, a bézs színű fal, arany díszítéssel. Nekem valahogy túl giccses is. Pár perc séta után elértük a szobámat. Az inas benyit és leteszi a táskámat az ágy elé.
-Engedelmével én távoznék is. - majd kimegy a szobából.
A kabin, már ha nevezhetem annak, egyszerűen lenyűgöző. De inkább nevezném lakosztálynak. Egy hatalmas szoba, gardróbbal, fürdővel. Néhány fotellal, íróasztallal. Szinte egy komplett lakás. Az alapterülete, talán még az én lakásomnál is nagyobb. Csupán a konyha hiányzik.
Akira eddig szokásához híven, szép csendben meghúzta magát, hogy senki ne vegye észre, de itt a szobában, ahol csak ketten vagyunk, máris körbejárt mindent, megszaglászott, mint ahogy minden jó kutya tenné, majd leheveredett az ágy végében. Amíg ő pihen, én kipakolok a táskámból. Bepakolok a szekrénybe. Amint ezzel végeztem, a fürdő felé veszem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Fürdés után magamra kapok valamit, az éppen, hogy berendezett szekrényből és elindulok az ajtó felé. Ahogy ezt észreveszi, Akira felpattan, és a nyomomba szegődik. Pont ekkor megszólal egy harang is. ~ Valószínüleg sok lehet belőle a halyón. ~

Tárgy: Re: Egy forró tavaszi napon Hétf. Feb. 11, 2013 10:57 pm

Bocsánat a késedelemért, kicsit el voltam havazva.

Elsősorban megkérnék minden kedves résztvevőt, hogy a következő adatait: FV, Képességek, Család, Felszerelés (csak amit hozni akarsz, de minden ami a bőröndödben van, a bugyik számától a piros és szőrös szado-mazo bilincsig mindent kérek (remélem az utóbbit senki sem hozott)), küldje el nekem pár napon belül PÜ-ben. A küldetés további részében azok az adatok fognak játszani, hiába bővül a képességek tárháza, vagy nő meg az FV, netalán változik a család.

Na és akkor a küldetés folytatása:
Amint abba marad a harangszó hirtelen köd lepi el az egész hajót, majd pár pillanaton belül mindenki álomba zuhan. (bocsánat, több kiütés nem lesz, hacsak nem csináltok butaságot, én sem szeretem kiütni a játékosokat, de most ki kellett)
Amikor felébredtek ismét konganak a harangok, kilenc órát jeleznek. Egy óra telt volna csak el? Nem, amint találtok valami kilátást kiderül, hogy már reggel van, tehát tizenhárom órát átaludtatok! Miközben kábán szeditek össze a fejetekben kavargó káosz apró darabjait, mintha valaki paprmegsemmisítőbe tette volna az agyatokat, majd elétek tette, hogy játszatok egy kétezer darabos kirakóst, megszólal a hangosbemondó.
-Jó reggelt kívánok, itt Jack Heartness kapitány beszél. A Velencei kikötőben gázszivárgás történt a kikötő közelében lévő gyárból, ez okozta az alvást. A hajó biztonságban kiment a kikötőből, hála a robot-vezérlőnek. Kérek mindenkit, hogy jöjjön a fedélzetre, hogy meginvitálhassuk önöket egy pompás reggelire, és egy elnézést-a-kellemetlenségekért italra. Köszönöm.
Menjetek ki a fedélzetre, ahogy mindenki más. A fedélzetet telezsúfolták asztalokkal és székekkel, foglaljatok helyet valahol. Ha gondoljátok kerülhettek egymás mellé, de nem muszáj, a lényeg, hogy mindkettőtök egy lejáró közelében foglaljon helyet. Ha akartok beszélgethettek egymással/NJK-kal, ezt rátok bízom. Az ital egy pohár narancslé, a reggeli toast, friss croissant, és rántotta, kísérőnek teát kaptok. Posztotok azzal érjen véget, hogy befejezitek az evést. Fontos, hogy senki nem hagyja el a fedélzetet.

Tárgy: Re: Egy forró tavaszi napon Szer. Ápr. 17, 2013 7:06 am

(Camille)

Nyitom az ajtót, lábam éppen lendül át a küszöb fölött, amikor megszólal valami harang féle. Rögtön visszapillantok a szoba órájára: este 8-at mutat. Akkor lehet, hogy nem ártana a körutamba beleszámolni az étkezőt is. Éppen ideje már, hogy megvacsorázzak. Kilépek a kabinból, az ajtót csukom magam mögött. Viszont mikor felnézek, nem éppen olyan látvány tárul a szemem elé, amilyet fél perccel ezelőtt vártam volna. A harangszó abbamaradt, viszont valamiféle furcsa köd lepi el a környezetem, akármerre is nézek. Nem telik bele sok időbe, hogy az orromig se lássak. Mire eljutok odáig, hogy méltatlankodni kezdjek és megtudakoljam a faltól, hogy vajon ez mégis mi lehet, már ki is szalad a lábam alól a talaj, a gravitáció pedig szokásához híven hevesen hívogat a süppedős padlószőnyeg felé. Tudatom utolsó morzsáival észlelem még a fejemben megszólaló hangot.
~ A büdös francba! ~

Nehéz, ragadós szirup veszi körül a tudatomat. Nyílik a szemem, de nem érzem kipihentnek magam. Hirtelen a mozgást is nehézkesnek érzem, mintha jókora súlyokat aggattak volna rám, pedig nem. Ezek csak a végtagjaim, meg a fejem. Az ágyam pedig kemény. Túl kemény. Várjunk csak! Hirtelen ülök fel, mint utóbb kiderül nem is volt ez olyan jó ötlet. Az eredmény ugyanis: hasogató fájdalom, csaknem szétesik a fejem. Fáj a gondolkozás. Ez utóbbit pedig muszáj, hiszen amint eltakarítottam ólomsúlyú szemhéjaimat látásom útjából, észre kell vennem, hogy a folyosón fekszem. És emlékezetem is nagyjából odáig tart, hogy kijöttem a kabinomból. Amíg ilyen szépen eljutok idáig, megszólal megint a harang. Nem tesz jót másnapos állapotomnak. Aina egyelőre mélyen hallgat. Talán alszik. Nagy nehezen feltápászkodom a padlóról és benyitok a kabin ajtaján. Az óra 9-et mutat. Ezek szerint csak egy óra esett ki az életemből. Az is több a kelleténél. Belépek az aprócska szobába és kinézek az ablakon, mert gyanúsan sok fény érkezik be az ablakomon. Drága sokk, hogy fényes nappal van. Kezdem hiányolni az iménti feltevésem, hogy csak egy órát vesztettem az eszméletemből, mert a helyzet bizony nem ezt bizonygatja. Egyre kevésbé vagyok boldog a helyzettől. Erre, mintha csak ezt a pillanatot várta volna, megszólal egy férfihang a hangosbemondón. Ő sem tesz jó a fejfájásomnak.
- Jó reggelt kívánok, itt Jack Heartness kapitány beszél. A Velencei kikötőben gázszivárgás történt a kikötő közelében lévő gyárból, ez okozta az alvást. A hajó biztonságban kiment a kikötőből, hála a robot-vezérlőnek. Kérek mindenkit, hogy jöjjön a fedélzetre, hogy meginvitálhassuk önöket egy pompás reggelire, és egy elnézést-a-kellemetlenségekért italra. Köszönöm.
Szép beszéd. A hasam is megkordul. Viszont akármennyire zizeg is a fejem, valahogy nem akaródzik elfogadni ezt a magyarázatot. Nem éreztem gázszagot. Emellett mióta jár egy gázszivárgás olyan köddel? Valami itt nagyon nincsen rendben. De attól, hogy itt toporgok, nem fogok rájönni semmire, így elindulok a fedélzet irányába és későbbre teszem a válaszok utáni kutatásom.
A megadott helyszínre hamar kiérek, legalább kitáblázva lelkiismeretesen van ez a hajó. A nap fénye elvakít, ahogyan kilépek a fedélzetre, jól eső szellő simogatja végig az arcom. Egy csepp öröm az ürömben. Némi szemkáprázás után már látok is. Mindenünnen kába és zavarodott, helyenként méltatlankodó emberek támolyognak elő. Erről eszembe jut másik problémám is, ami megint gyanúra ad okot. Vajon miért van az, hogy mostanában, lassan rendszeresnek mondhatóan szakítanak el az eszméletemtől? Azt hiszem, ez a kérdés egy darabig még nyitva marad. Puszta megszokásból indulok el azon asztal felé, amelytől kellőképpen látni a terepet, és egy lejáró is van mellette. Mire az asztalhoz érek, egy férfi már ott ül és olvas valamit. Megállok mellette:
- Elnézést, leülhetek? - nézek rá. A férfi egy pillanatra rám néz, majd visszafordul a könyvéhez.
- Nyugodtan.
- Köszönöm. - mondom a megszokott halkan, és helyet foglalok mellette. Lopva végig tekintek rajta, egészen érdekes férfi. Egy pillanat erejéig érdeklődve pillantok olvasnivalója felé, majd nyugalomra helyezem kíváncsiságom és inkább csöndben maradok. Az asztalhoz fordulva végignézek a terítéken. Nem kell sokat várnom, hogy uniformisba bújt férfiak kezdjenek el sürgölődni az asztalok között, melyek mellett lassacskán mindenki megtalálja a helyét. Ekkor megkordul a gyomrom. Már jócskán éhes vagyok. Az éhségemet jelző hangra, - vagy legalábbis szerintem arra – felnéz a mellettem ülő férfi, majd egy gyors körbekémlelés után int az egyik pincérnek, aki sietve felénk is veszi az irányt.
- Elnézést, a várakoztatásért kisasszony. Azonnal hozzuk a reggelit. - mélyen meghajol, majd hátat fordít és távozik. Alig telik el némi idő, már tálalja is a reggelit. Egészen zavarba jövök a figyelemtől, amit asztaltársam tanúsít felém. Enyhén pirulva fordulok felé.
- M-merci - motyogom. Tekintetem az asztalnak szegezem, aztán csak várok. Amint az étel megérkezik, az első ételt, ami a kezem ügyébe esik, magam elé veszem, ami jelen esetben egy croissant. - Jó étvágyat - mondom halkan és nekikezdek.
- Semmiség – feleli, majd kis szünet után hozzáteszi – Jó étvágyat.
Viszonylag hamar túljutok reggelim első részén. Ezután én is magam elé veszek a toast-ból és a rántottából is. Öntök magamnak a teából és belekortyolok. Nem törődve a környezetem esetleges reakcióival kezdem eltüntetni az igencsak emberes adagot.
- Látom jó étvágyad van. – hallom meg magam mellől. Egy pillanatra megáll a számban az étel, mielőtt lenyelném. Feltekintek a férfira, kissé zavarban vagyok.
- Öhm.. izé, hát igen. Elég sokat eszem - mondom pirulva. Újabbat kortyolok a teámból, hogy palástolhassam zavarom valamelyest, majd ismételten feltekintek. - Ohh, ne haragudjon. Camille vagyok, örvendek. - veszem elő neveltetésem.
- Engem Edwardnak hívnak. És semmi gond. Egyél csak nyugodtan, engem nem zavar.
- Edward. Szép név - mondom most már mosolyogva. ~ És milyen hasonló egy kedves ismerősöméhez. ~ Nyugodtan falatozom tovább. Lassan, de biztosan tűnik el tányéromról a megtermett férfiembernek való adag.
- Köszönöm. A szüleimé az érdem. – feleli. Ezután nem hangzik el több szó. Csendesen haladunk reggelink vége felé.

Tárgy: Re: Egy forró tavaszi napon Szomb. Ápr. 20, 2013 10:37 pm

Amint becsukom az ajtót, köd lepi el a folyosót. Kicsit olyan érzés, mintha egy rossz horrorfilmbe csöppentem volna. Lassan minden kezd elhomályosulni körülöttem. Még érzem, ahogy testem tehetetlenül hull a vörös szőnyegre, majd minden elsötétedik. Egyszer csak valami nyálkás érzés fog el. Mintha valami undorító vízi lény mászott volna meg. Ahogy szemeim lassan kinyílnak, úgy telik meg a tudatom a lámpák hasító fényével, ami beárad rajtuk. Ekkor jut el a tudatomig, hogy csak Akira ébresztget heves arc nyalogatással. Amint szemeim kinyílnak, hiába tudom, hogy a földön fekszem. De az érzékeim nem tudják eldönteni, hogy a térben éppen milyen helyzetet foglal el. Szép lassan sikerül összeszednem minden erőmet, majd talpra állnom. Ekkor ismételten megszólal a harang. Visszanyitok a szobámba, hogy ránézzek az órára. A hirtelen éles fény, ami az ablakon szűrődik be, ismét a tudatomig hasít. Pár pillanat alatt szemem hozzászokik a megváltozott körülményekhez, és sikerül ellátnom az óráig, ami most ütötte meg a kilencet. Egy kis recsegés után, egy érces hang szólal meg a semmiből.
-Jó reggelt kívánok, itt Jack Heartness kapitány beszél. A Velencei kikötőben gázszivárgás történt a kikötő közelében lévő gyárból, ez okozta az alvást. A hajó biztonságban kiment a kikötőből, hála a robot-vezérlőnek. Kérek mindenkit, hogy jöjjön a fedélzetre, hogy meginvitálhassuk önöket egy pompás reggelire, és egy elnézést-a-kellemetlenségekért italra. Köszönöm.
Visszagondolva, hogy átaludtam az egész éjszakát, nem is hangzik rosszul a reggeli ötlete. Agyam még mindig nem tudta összeszedni magát, minden információt egy hatalmas kotyvalékból próbálok kihalászni. Na nem mintha ez annyira szokatlan lenen a számomra, csak most még egy kicsit zavarosabb a felszíne mint általában. Szállásomat elhagyva elindulok a fedélzet felé, közben Akirát ismét elrejtem a kíváncsi szemek elől. Közel negyed órányi sétálás után kijutok a fedélzetre. Az egész tele van zsúfolva asztalokkal, és a vendégek is szép lassan elkezdenek szállingózni. Kinézek egy asztalt, közvetlenül az egyik lejáró mellett, ahol még nem ül senki. Egyenesen a felé veszem utamat. Leülök, úgy, hogy lássam a tengert, és a fedélzet egy részét is jól szemmel tarthassam. Majd előhúzok egy, a tenyeremnél alig nagyobb kopott bőr borítású könyvet. Amit olvasni kezdek, amíg várok a reggelire. Majd egy női hang üti meg a fülem.
-Elnézést, leülhetek?
Épp csak egy pillantást vetek a kérdést feltevő lányra, majd visszatérek a könyvre. Egy pillanatnyi rövid csend után, válaszolok is neki.
-Nyugodtan.
-Köszönöm. - mondja halkan, majd helyet foglal.
Lassacskán megtelik a fedélzet emberekkel, majd a kiszolgáló személyzet is megjelenik. A közelből, egy halk mordulást hallok. Valószínűleg újdonsült asztaltársaságomtól jött a hang. Tekintetem ismét felemelem a könyvből. Körbepillantok, majd felemelem a kezem, és intek a legközelebbi, felénk tekintő pincérnek. Akit mintha megbabonáztak volna, indul meg felénk.
-Elnézést, a várakoztatásért kisasszony. Azonnal hozzuk a reggelit. - mélyen meghajol, majd hátat fordít és távozik. Alig telik el némi idő, már tálalja is a reggelit.
-M-merci. – motyogja - Jó étvágyat. - majd nekilát a reggelinek.
-Semmiség. - válaszolom, még mindig a könyv mögül. Majd becsukva azt, az asztalra teszem. Magam elé veszem a toastot, a rántottát és a teát. -Jó étvágyat. - mondom, miközben a már falatozó lányra nézek. Eközben a többi üres helyet is elfoglalják az asztalnál. Ők nem igazán vesznek tudomást rólunk. Szóval én se róluk. Majd én is nekilátok a reggelinek. Szép nyugodtan fogyasztom a rántottát, közben bele-bele kortyolva a teába.
-Látom jó étvágyad van. - mondom a fiatal lánynak, aki csak úgy termeli be a reggelit.
-Öhm.. izé, hát igen. Elég sokat eszem – hangzik a válasz, kicsit megszeppenve. Még egyet belekortyol a teájába, majd ismét megszólal.
-Ohh, ne haragudjon. Camille vagyok, örvendek.
-Engem Edwardnak hívnak. És semmi gond. Egyél csak nyugodtan, engem nem zavar. - Közben én is befejezem a rántottát, és lenyelem az utolsó korty teámat is. Majd magam elé veszem egy croassont és egy kis pohár narancslevet.
- Edward. Szép név. – majd elmosolyodik.
-Köszönöm. A szüleimé az érdem. - közben megtöröm a croassont, lecsípek belőle egy darabot és a számba veszem, Majd szép lassan megismétlem a folyamatot. Persze illúzióval elrejtve mások szeme előlő, időnként észrevétlenül leejtek egy-egy darabot Akirának, aki eddig birka türelemmel nézte, ahogyan eszek.

Tárgy: 3. kör Hétf. Ápr. 22, 2013 10:42 am

Pár perc elteltével, amikor még mindig mindenki fent van, egyszer csak egy furcsa, fekete örvény jelenik meg a levegőben a fedélzet közepén, és egy kék hajú ninja ruhát viselő lány jelenik meg, arcát kitakarja a ruhája. Jobb kezében egy halott férfi gallérját fogja, a test ernyedten lóg mögötte a földön.
-Ami azt illeti, a kapitány hazudott. Nem gázszivárgás történt, mi hoztunk ide benneteket, az ő tudta nélkül. Amikor elmondtuk neki, hogy egy játékban fogtok részt venni, ellenállt. Íme itt az eredmény. -mondja, majd jól láthatóan felemeli a kapitány testtét.- A játék a következő: elrejtettünk egy bombát a hajón, ami egy hét múlva felrobban, ha nem deaktiváljátok addig. A legénység tagjai között vannak néhányan, akik a mi embereink, ők nem fogják hagyni, hogy hatástalanítsátok. Még egy mód van a megmenekülésre: csak egy maradhat. Az utolsó ember a hajón mindenképpen nyer, deaktiváljuk neki a meglepetést. A hajót nem tudjátok elhagyni, mivel erőteret vontunk köré. -ahogy ezt mondja egy sirály repül a hajó felé, majd amikor berepülne a tat fölé a levegő zölden felvillan, és sülve hull le a földre.- kellemes játékot! -mondja, majd eltűnik egy fekete örvény kíséretében.
A feladat egyszerű: éljétek túl az első éjszakát! Hogy közösen vagy sem az a ti dolgotok. Néhány apróság: a taton fél óráig vérfürdő zajlik, ahogy a sok ember egymásnak esik. A hajóközbe lemenekülnek néhányan, illetve ha erre mentek akkor mindenképpen kell találkoznotok a kék hajú lány néhány ismerősével, akik ki akarnak nyírni titeket.

Tárgy: Re: Egy forró tavaszi napon Pént. Május 24, 2013 2:57 am

Egy hét alatt kérem mindenki posztoljon, vagy jelezze a Hiányzásokba, hogy miért nem tud.

» Egy forró tavaszi napon