Michael Leaves

Név: Michael Leaves
Nem: férfi
Életkor: 23
Születési hely: Anglia, Liverpool
Láng: Nap
Család: nincs

Kinézet: Egy igazán colos, 189 cm fazon, pehelysúllyal (91 kg). Nagyon erős, szálkás, még ha nem is látszik rajta, de egy bika se kezdene ki vele szívesen. Rövid, szerteágazó vörös haja, és barátságos színileg megegyező szeme van. Ruházata változó, de a fülében mindig találgatsz egy mp3 lejátszó zsinórját.

Jellem: Ő egy ilyen elvan magában típus, ha békén hagyják, akkor mindkettőtök boldog lesz. Szabad idejét kitöltő a zenehallgatás, az edzés, meg az előző kettő egyszerre. Egyetlen lovagi vonását a kisebbek megvédését mondanám, mivel mikor kicsi volt őt is piszkálták, így nem tűri, ha a nagyobb bántja a kisebbet.
Imádja erejét mással összemérni, és vereség esetén magát jobbá-és jobbá tenni, mivel addig fog próbálkozni, amíg nem sikerül.

Felszerelés: Egy MP3 lejátszó, egy Colt M1911 (pisztoly) és egy pénztárca.
Beszélt nyelv (ek): Angol (anyanyelvi szint, enyhe brit akcentus)
Beszédszín: Sárga

Előtörténet

Már csak homályosan látok, már régen abbahagytam a sírást, nem ér semmit és csak szánalmassá tesz, az ajkam felrepedt, ömlik belőle a vér, egy újabb adag érkezik, köhögés formájában, már alig érzem a gyomrom. Szerencsémre. Összeesek. Elernyedt testemet két nálam sokkal erősebb ember tarja csak már, aki engem üt már nem tud velem mit kezdeni, földre dobnak, belezuhanok a saját mocskomba. Itt már a szememet se tudom nyitva tartani. Még rendesen összerugdosnak, az egyik leköp, majd hagynak ott a sárban, egyedül.
És ez megy mindennap, néha naponta többször is. Ezek a helyi vagányok csak úgy szórakozásból összevernek, csak engem, csakis engem. Miért? Nem tudom, de egy ideje már nem is érdekel. Próbáltam már elfutni, elbújni, egyszer még kiállni és harcolni. Minden reménytelen. Szüleim, a tanárok… cöh. Mit próbáltak? A tanárok az „erőszak nem old meg semmit”… persze. Ezt nekik mond. Szülők? Állj ki magadért, üss vissza! Kösz, bazdmeg… semmi sem használ, több ellen meg hogy üthetek vissza? Értelmetlen.

Holtfáradtan és hasonló állapotban járom a város utcáit, valahogy nem érzem magam hazamenéshez megfelelően, ott úgyis csak kiabálnak és leszarnak. Isznak, részegek, elmennek, napokig majd hazajönnek, néha még előttem is csinálták… azt. Jelenleg nem tud izgatni, inkább csak rosszul leszek tőle.
~ Mennyi pénzem is van? – nézek bele a tárcámba, ahol csak a levegőt meg valamennyi koszt találok. Úgy érzem, mindjárt összeesek. Ma valamivel keményebb adagot kaptam, egy bolt mellett összeesek. Az élet reménytelen… és szomjas vagyok. Jól esne egy kis kóla – fut át agyamon az utolsó gondolat mielőtt elájulnék, vagy aludnék, lényeg, hogy önkívületi állapotba esek.
Pár óra után (gondolom) felébredtem. Egy izzadságszagú kis teremben, rám dobva néhány büdös, izzadságban úszó törülközőt, meg valamilyen dzsekit. Undorodva dobom le magamról, amikor belép valaki.
- Héló koma. Kialudtad magad? Tessék itt egy ital. – ad a kezembe valamilyen italt, narancs illata van. A szomjúság ellenére gyanakvó vagyok, de abból kiindulva, hogy csak megtalált és élek, nem hiszem, hogy most mérgezne meg. Gyorsan legurítom, majd szemügyre veszem a figurát.
Alacsony, feketehajú férfi, haja összevissza áll, tincsekben az izzadságtól. A szaga bűzlik, a ruhája már-már rohad le róla, de izomzata több mint kidolgozottnak néz ki, a szemében meg valami olyan égett, ami nekem nagyon nem tetszett.
- Ha úgy érzed, hogy felbírsz állni, szólj. Addig letusolok, utána beszélni valóm van veled.
Ahogy kilépett az ajtón, megpróbálok fölkelni. Csak most veszem észre, hogy be vagyok kötözve kötszerrel, valószínűleg gyógyszert is kaptam, de… nekem valami itt nagyon nem tetszik, így megpróbálok felkelni nem túl kényelmes fekvőhelyemről, ami kiderül egy pad. A teremből két ajtó vezet ki, az egyik valószínűleg a zuhanyzóba, mert arra ment ki az ember, szóval én a másik felé botorkálok. Különben szerintem ez egy öltöző lehet, már az öltözőszekrényekből kiindulva, a szagból pedig férfi.
Kilépve az ajtón egy hatalmas edzőterem képe jelenik meg, de a figyelmemet inkább azok a fickók kötik le, amelyeket valamilyen színes köd, füst vagy láng (?) veszik körbe, amitől leesett az állam. Lazán átvágnak dolgokat, törnek szét, vagy csak úgy eltűnnek. Konkrétan nem tudtam megszólalni, és amikor észrevesznek ők is megrémülnek, de nem próbálnak összeverni… miért a legrosszabbra gondolok? De amikor feltűnt, hogy nem felém, hanem fölém néznek, és mivel tudom ilyenkor, mint nem kell tenni, megfordulás nélkül próbálnék előre ugrani, de még mielőtt elindulhatnék egy nehéz és erős kéz nehezedik a vállamra. Nagyot nyelek, és mint egy rozsdás nyakú robot lassan megfordulok. Mr. Megmentő villámló szemekkel sújt le rám, nekem meg levegőt is sikerül elfelejtenem venni.
- Nocsak, nocsak. Így kicsit lecsökkent a választási palettád, fiam. Most, vagy beállsz ide, esetleg megölünk, vagy fájdalmas emlékezettörlésen fogsz átmenni, amit kis eséllyel túlélhetsz, de szellemi fogyatékos és Alzheimer-kóros leszel. Válassz, adok neked 10 röpke másodpercet.
- Be-be-beállok. – mondom remegve. De itt… mit kell majd csinálnom?
- Tanulnod. Ez egy edzőterem. – megragad, magához húz és kezdi nekem bemutatni a helyet. Kezdjük az elején, csakhogy leessen az állad, mi a maffia tagjai vagyunk. – sikerült neki elérnie, amit akart – és nem a kalapos, mozikat szétlyuggató típus, bár az is előfordul. Mi egy úgy mondott lánggal rendelkezünk, és egymás között versengünk egy tenyérnyi földért és hatalomért. Mi, a Vongola „tulajdonában állunk”.
~ Ha ez igaz, be is köphetném őket a rendőrségnek, biztosan tudnak róla… ~
- Nem, nem tudnak rólunk, és hülyének is néznének, de még ha találnál valakit, aki tud rólunk/hisz neked akkor sem tanácsolnám. Biztos nem egy kerékpár baleset miatt fetrengtél a sarkon. – leguggol elém és a szemembe néz. – Mi megtaníthatunk téged bármire, bármelyik harcművészetre, hogy magad vagy akárkit megvédhess. Ez egy visszautasítatlan ajánlat.
- Mi a…
- Fasz? – mosolyog rejtélyesen.
- Te…
- Igen.
- Hhhhogy…?
- Titok.
- De…
- Biztos fel akarsz idegesíteni egy magamfajta fickót?
- Meggyőztél.
- Helyes.
Végül is, mindenképpen meggyőzött, hogy nekem itt a helyem.

Majd eltelt pár év, a szüleimet alkoholizmusért és közszeméremsértés miatt (szerencsére gyerek nem volt ott) lecsukták, és mivel elég idős voltam kijelölhettem magamnak egy gyámot, ha akartam. És akartam, így Nick (mesterem) lett a gyámapám, és az anya szerepét meg nem kellett kitölteni. De nem is hiányzott. Adott nekem ajándékba egy gyűrűt, amin egy kis nap díszelgett, nem tudom miért, de mindig hordtam, mert szerencsét hozott. Kezdtem használható lenni, alap beállások, nagy odacsapások. Néha már volt esélyem Nick ellen is, de…. nem. Hagyjuk… elvert, mint a szart, de majd egyszer akkor is legyőzöm. Démonjaim, ahogy már tudtam egyet’mást lassan lekoptak, annyit nem értem nekik, úgy tűnik. Legalábbis azt hittem.
Mentem az iskolába, mint minden normális napon minden normális gyerek, de az összes démonom, ahogy régen, találkoztak velem az iskola előtt. És nem voltak jó kedvükben.
- Egy kis idő kellett, hogy összeszedjem a csapatot egy kis bulira… na, mi van, karatéskám, elfelejtettél minket, vagy azt hitted, hogy csak úgy lekoptunk? Dehogy! Hagytuk, hogy felgyógyulj, most majd jobban fog fájni!
- Thai-boksz…
- Persze, persze… elkapni!
Vagy hatan estek nekem egyszerre, nem hagyva sok időt nekem. Az elsőt a táskámmal dobtam meg, ezzel megtántorodott és a nagyja is meglepődött, így csak ketten rohantak felém. Az első fejre ütött, lehajoltam és átesett a hátamon, a következő megállt, azt oldalba rúgtam majd gyomrom térdeltem. A mögöttem lévő megfordult és nekem esett. Még fel sem állt, találkozott a cipőmmel a rohadék. De a maradék elért hátulról és már fogtak is le.
~ Ennyivel nem bírok el… ~
És jött a zuhany. Ugyanazt történt, mint régen, elkezdtek verni.
~ NEM, NEM! TÖBBET SOHA! ENGEM ÍGY NEM…!
Majd valami érdekes történt… a gyűrűmet valamiféle láng borította el, ami a többieknek is feltűnt, megtántorodtak. Én meg nem tudtam mit kezdjek ezzel. Szerencsémre nem is kellet sokat gondolkodnom, az ökleimet valami sárga derengés lepte el, én meg majd kicsattantam az energiától!
- Biztos valami egyszerű trükk… szétszedni!
- Round Two, assholes. Let’s go! (Második kör, segglyukak. Kezdjük!)
Mint mondjak, bepörögtem. Jött az első, elég gyors voltam, hogy előtte megjelenve csak pislogni tudjon, úgy behúztam neki, hogy 2-3 lépést tántorodott, és csak azután esett el. A többiek nem várták meg, gondoltam, hadd fussanak. Miután elmentek, nagyon gyorsan átesett az érzés fáradtságba és kedvtelenségbe. De életkedvem relatív gyorsan visszajött, de órákig kimerültnek éreztem magam. Mikor hazaértem, Nick mosolyogva fogadott.
- Hááát, kicsit soká tartott, de sikerült!
- Mi?
- Igen, nem avattalak be. A gyűrű, amit adtam, azoknak a lángoknak az előhívására készült, amit még anno láttál. Gyanítottam, hogy Nap lángú vagy…
- De én… hogyan? Honnan tudtad-
- Megérzés… és hogyan? A lángok előhívására egy erős elhatározást kell tenni, és neked ma megvolt az akaratod… még ha nem is valami szokványos, de… jó.
- Ez mennyire is hat ki a jelenlegi életemre?
- Hogy hivatalosabb maffia tag vagy, és elkezdődik a lángoddal való edzésed.
- De honnan tudtad?
- Emlékszel arra, amikor találkoztunk?
- Igen.
- És mit mondtam?
- …
- És te mit mondtál?
- Meggyőztél.
- Helyes! Munkára!
És elkezdődött. Először próbálkozva, utána elég hamar már csak egy gondolattal aktiváltam a lángom, majd jöttek a közelharcba való beleszoktatásom. És így is eltelt még jó néhány év, és nem lettem egy Európa-bajnok, de azért már pont eleget ahhoz, hogy elinduljak saját utamon. Elválásunk napján mesterem megajándékozott egy pisztollyal, miszerint nem mindig oldhatom meg a dolgokat ököllel, szóval, ha ilyen típusú nagybaj lenne, legalább vissza tudjak lőni… nem ártana gyakorolnom vele. Azóta… azóta csak úgy vagyok, és vállalom a missziókat.
Michael Leaves vagyok, thai-bokszos és maffiózó, és ha túl hangos vagy, beverem a pofád!

"Fegyver"

- Harcművészet (thai boksz- zöldfülű harcművész)

Speciális képessége/képességei

Solar Shield/Nappajzs

A kezén keresztül naplángból egy pajzsot készít, amelynek mérete és erőssége a karakter erejétől függ. (1. szinten kb. a kézfej kétszeresének megfelelő mérettel, és egy vágás vagy 1-2 golyót felfogási képességgel rendelkezik.) Hátránya, hogy lefoglalja a kezet, ha két kezet használ, akkor a mérete nagyobb lehet („vastagabb” nem).

Solar Missle/Nap Rakéta

Mindkét kezében elkezd naplángot gyűjteni, a gyengébbik kezéből magamögé kilövellve ellöki magát, míg a másikban egy ütés erejéig megtartja, becsapódáskor kiengedi, így az ütés pluszsebzést követ el.
Ez eléggé FV igényes, így nem túl gyakran használható.