Karim Alakazhmir

---

Név: Karim Alakazhmir
Nem: Férfi
Életkor: 15
Születési hely: Törökország
Láng: Vihar
Család: Difo

Kinézet: Tipikus arab bőrszín, enyhén keskeny szem, éles tekintet. Száján apró mosoly ül általában, hisz a porondon mindig mosolyognia kell, de ez akció közben eltűnik. Buggyos török nadrágot visel, felül alapvetően semmit, de néha felvesz egy mellényt meg egy galléros köpenyt, ami alá be tudja tenni a fegyvereit. Közepesen hosszú haját copfba összefogva hordja.

Jellem: Lobbanékony, hirtelen haragú ember, de ezt a cirkuszban megtanulta leplezni. Amikor feladatot kap gyorsan és elszántan hajtja azokat végre. Ha ellenségei feldühítik (ami nem nehéz), akkor nem ismer kegyelmet.

Felszerelés: Vihar gyűrű, Tempesta percorso, kis flaska olaj, égés elleni kenőcs, vihargyújtó és cigaretta.

Előtörténet:

Három... kettő... egy... kiugrok a fedezékem mögül, és cikk-cakkban keresztülrohanok egy folyosón. Egy kés suhan felém, de felugrom előle, és meglendítem a fegyveremet, Tempesta Percorso-t. A végeit bevonom a lángjaimmal, ellenfelem felordít, ahogy eltalálom a fejét.
~Nem kéne itt lennem, nem nekem kéne itt lennem, ennek az egésznek nem így kéne lennie!

A nevem Karim Alakazhmir, tűztáncos vagyok egy vándorcirkuszban, egy nem akármilyen vándorcirkuszban. A nevünk Vándor Sasok, nem egy túl fantáziadús név, de ez teljesen lényegtelen. Anyám is a cirkuszban dolgozik, én konkrétan beleszülettem a cirkuszba. Édesapámat nem ismertem, lelépett, miután teherbe ejtette anyámat. Egy öreg olasz, Piedro tanított meg a tűztáncolás művészetére. Piedro tíz éves koromban meghalt, azóta egyedül képzem magamat. Rám hagyta minden vagyonát, azaz Tempesta Percorso-t és a gyűrűjét. Tömören ennyi, nincs értelme részleteznem a gyakorlásokkal töltött kínszenvedéses órákat, vagy a takarítást, ha éppen rám került a sor. A verést, amit akkor kaptam ha valamit elrontottam, ha valamit valaki más rontott el, vagy ha a porondmesterünk és egyben a vezetőnk, Don Matthias, úgy gondolta, hogy megérdemlem. Don Mathias egy hatalmas, tagbaszakadt ember volt, félelmetes izmokkal, egyetlen copffal hátul az amúgy tar koponyáján. Általában öltönyt viselt, és ujján, ahogy az összes felnőttén, egy gyűrű volt, amin a minta megegyezett, de nem olyan volt mint Piedroén. Piedro gyűrűjén nem volt minta, de nem is hiányoltam róla.
Egy évvel ezelőtt, tizennégy éves születésnapomban hivatott be Don Matthias az irodájába. Meglepődtem, mert oda csak a nagyok mehettek be, a felnőttek, akik felléptek az előadásokon. Igen, egészen addig nem léphettem fel, csak gyakoroltam arra az időre, amikor majd felléphetek. Legalábbis ezt hittem... valójában mint kiderült az egésznek köze sincs a cirkuszhoz. No de ne rohanjunk ennyire előre.
Tehát egy évvel ezelőtt Don Matthias behívatott az irodájába.
-Itt az idő fiú, hogy megdolgozz magadért. Elég abból, hogy egész nap csak lopod a napot, és nem dolgozol. Mostantól neked is fel kell lépned... legalábbis a következő előadáson. Addigra állíts össze egy számot, amit ott bemutatsz. Ha elbuksz, akkor kidobunk, és viszontlátásra. Persze bármi cucc nélkül, mivel azokat tőlünk kaptad. Márpedig kötve hiszem hogy úgy élve maradnál... ami mondjuk nem igazán tudna meghatni.
-Értem. -feleltem neki rezzenéstelen arccal.~ Ne mutass félelmet, ne mutass rettegést, ne mutass gyengeséget, mert az csak ront a helyzeteden. Csak elő kell adnom, azt kell csinálnom, amit ezerszer megtettem a vásznak mögött, semmiben sem lesz más. -mondogattam magamnak. De valahogy nem tudtam megnyugodni ettől a gondolattól, a szívem a torkomban dobogott. Akkor még két hét volt az előadásig.
-Akkor meg mit állsz még itt? Dologra fiú! -förmedt rám, és felém dobott egy üres poharat. Én elhajoltam, és elkaptam a poharat. Annyiszor csináltam már, hogy rutinból ment. Ha a pohár eltört volna akkor engem ver meg érte, ha eltalál az meg nyilván nem a legjobb.

***

Végül eljött az előadás napja. Én voltam a nyitószám, nem szúrhattam el. A ruhám jó volt, a mozdulatokat tudtam, az eszközöm megvolt... semmi sem sikerülhetett rosszul.
-És következzen a legifjabb előadónk, aki megnyitja a mai előadást! Karim Alakazhmir, a tűztáncos! -mennydörögte Don Matthias hangja a hangszórókból. Felkaptam Tempestát, egyben volt, és kirohantam a színpadra, miközben az utamat szegélyező fáklyák lángjánál egyetlen suhintással meggyújtottam a kosárban lévő, speciális vegyülettel átitatott kanócot. Az eszközöm arany köröket írt le körülöttem, a tömeg üvöltve tapsolta, teljesen lenyűgöztem őket... és ekkor elkezdődött a zene is, én átvettem a ritmusát, és arra pörögtem-forogtam. Egy Dragon Force szám volt, a Cry Thunder, igencsak erőteljes és gyors ütemmel. Szétkaptam Tempesta Percorsot két darabba, és folytattam a pörgést, kicsit lassítva a ritmuson, de még mindig egybemosódó köröket és vonalakat alkotott a tűz. Tökéletes volt, minden úgy ment, ahogy neki kellett. Összeillesztettem a két véget, és ismét felgyorsítottam, amikor egyszer csak egyik pillanatról a másikra elaludt mindkét vége. Teljesen ledermedtem, megálltam, nem értettem, mi a fene van, nem akartam hinni, hogy ez megtörtént.
~Ne, ne, ne, csak ezt neeee! -a tömeg közben elcsendesedett, mintha várnának valamire, mintha ez is csak a show része lenne.
~Gyulladj meg! Gyulladj meg! Gyulladj már meg te rothadt kanóc! -üvöltöttem magamban. Tudtam, hogy ha elbukok akkor végem, annyi az életemnek. Bár gyűlölöm a cirkuszt a mai napig, meg kell hagyni, elláttak, és felneveltek.
Ekkor hirtelen furcsa érzés járta át a bal kézfejemet, és arra pillantva megláttam, hogy lángol a gyűrűm, méghozzá vörös lángokkal. Nem érdekelt, hogy mi a fenéért, ahogy az sem, hogy megégethet, csak azt tudtam, hogy meg kell gyújtanom az eszközömet, és folytatnom. Lassan, mintha tervezve lenne a jobb kezemmel belevittem a kanócot a tűzbe, ami karmazsin lángokkal égni kezdett. Majd a balt is begyújtottam, hirtelen felpattantam, és folytattam az előadást, mintha minden előre el lett volna tervezve.
Hatalmas sikerem volt, alig engedtek le a porondról. Amikor leértem hullafáradt lettem, és rejtélyes módon a lángok is elaludtak.
Másnap a Don ismét hivatott.
-Azt hiszem elmondhatom Karim, hogy mindannyian büszkék vagyunk rád, bizonyítottad rátermettségedet. Ezennel a tagja vagy a cirkusznak, ha nem is teljes rangú. Fel kell lépned az előadásokon, de nem ez a lényeg, persze ez is fontos. De az előadások le vannak szarva, az csak álca.
-Micsoda? -teljesen meglepődtem. A Don mindig azt hajtogatta, hogy az előadás a legfontosabb dolog az életünkben.
-Hallottál már a maffiákról, és a köztük dúló háborúról?
-Nem.
-A maffiák bűnszövetkezetek, egyfajta bűncsaládok. Az egész háború akkor kezdődött, amikor megszületett a Millefiore család, és megtámadta a másik legnagyobb család a Vongola egyik alárendeltjét. Ez jó pár éve volt, mára már alig van egy-két semleges család, majdnem mindenki oldalt foglal az egyik család mellett, azaz a Vongola vagy a Millefiore mellett. Mi az egyik ilyen családhoz tartozunk, a Difo-hoz. Egy speciális csoportja vagyunk, a világjárás közben intézzük az ügyeit. Téged a következő egy évben megtanítunk harcolni a fegyvereddel, és irányítani a lángodat. Apropó a lángod. Bocsi azért a kis trükkért a színpadon, de elő kellett hoznod a lángodat.
-Egy bűnszövetkezet tagja leszek? És mi? Ti csináltátok, hogy elaludjon az eszközöm?
-Igen, mi csináltuk, és ki is raktunk volna, ha nem hozod elő a lángjaidat. Ami a bűnszövetkezetet illeti... igen is, meg nem is. Igazából mi, a Vongola szövetségesei, védjük az emberiséget. De igen, bűnöző leszel, és öt éven belül körülbelül minden bűnt el fogsz követni amit csak lehet. Ez az élet vár rád. De ne aggódj, annyira nem vészes. -ezzel elbocsájtott.

És végül tényleg eljött az idő, az első bevetésem ideje. Találkoznom kellett volna egy emberrel egy irodaházban, és elhozni egy pendrive-ot. Annyira nem lehetetlen feladat, sőt kifejezetten egyszerűnek kellett volna lennie. De valami nem stimmelt a dologgal, ezt már az elejétől éreztem, amint beléptem az irodaházba. Oké, hogy hét óra volt, de senki sem volt ott, még egy takarító sem. Felmentem a hetedikre, idegesen pillantva mindenfele, jobb kezem rászorult a két darabban lévő fegyverem egyik markolatára. Megkerestem a megadott ajtót, és benyitottam. A fickó ott állt, ahogy az meg volt írva.
-Eljöttem.
-Bár ne tetted volna.
-Tessék?
-Nem kellett volna eljönnöd... és tovább élhettél volna. -mondta, és előrelendítette a jobb kezét, és egy ezüstös suhanással egy kés repült felém. Én épp hogy elhajoltam előle, előrántottam a fegyveremet, és előreléptem, egy hatalmas ütéssel letaglózva az ellenfelemet.
-A kurva anyáddal baszakodj! -üvöltöttem, kikaptam az ingzsebéből kilógó pendriveot, majd leköptem az arcát, előrántottam a másik részét is a fegyveremnek, összetettem őket, és mindkettőt a mellkasába döftem, és lángot kezdtem kiáramoltatni belőlük. Mint a sakál üvöltött, ki akartam csinálni, de ekkor lábdobogást hallottam a folyosóról. Kirontottam, és embereket láttam felém rohanni, fegyverekkel felszerelkezve. Gyorsan beugrottam egy vízadagoló mögé fedezéknek.

Szóval így kerültem ebbe a kutyaszorítóba. Ellenfelem üvöltve a földre rogy, de még vagy öten-hatan rohannak felém, karddal, késsel, és boxerrel felszerelve. Gyorsan magam elé tartom a két fegyveremet.
-Tempesta plume! -üvöltök fel, és egy lángcsóvát lővök ki a fegyvereimből. Ők üvöltve tántorodnak hátra, láthatóan nincsenek felkészülve a lángokra. Valószínűleg csak pitiáner bűnözők , akik azt sem tudják, miért vannak itt, és ki a fene vagyok. De leszarom, ők vagy én.
Sarkon fordulok, és rohanni kezdek. Tisztában vagyok azzal, hogy egyenlőre édeskevés vagyok ahhoz, hogy megöljem őket, és lehet, hogy többen is vannak. De a lépcsőnél egy fiú áll, nálam talán pár évvel idősebb, bőrdzsekiben és fehér ingben. Túl kell jutnom rajta, muszáj, különben nem tudok kijutni ebből a rothadt csapdából. Összeillesztem a fegyveremet, bevonom lángokkal, és egy hatalmas döféssel suhanok felé... de a fegyverem átcsúszik rajta, neki a falnak, ahogy én is, kábultan pattanva le a kemény felületről. Egy kéz kap el, felnézek, és a fickót látom.
-Nyugi, a cirkusz küldött, hogy figyeljek rád. Illuzionista vagyok.
-Kapd be. -mondom, de azért örülök neki.
-Gyere, menjünk ki. Nem látnak minket, noha ezt csak két percig tudom fent tartani.
Nem értem mi a fene folyik itt, de a támadóim tényleg értetlenül nézik a folyosót, mi meg szépen lemegyünk a lépcsőn, ha nem is rohanva, de fokozott tempóban.
-Ki a fene vagy?
-A nevem Eduardo Rodríguez. Szabadúszó illuzionista, és most a te főnököd bérelt fel.
-Mi a fasznak?
-Kellett valaki aki figyel rád, és nincs illuzionistátok. Legalábbis ezt mondta a Don.
-Értem. -mondom, miközben kilépünk az épület ajtaján.- És most hogyan tovább?
-Vissza akarsz menni a cirkuszba?
-Viccelsz? Velencében vagyunk ember... majd tízkor visszamegyek. Addig még van kábé két és fél óránk.
-Ebben az esetben ajánlom a Szent Márk teret. Finom az ottani hot dog. -mondja mosolyogva.
-Legyen. De nincs pénzem.
-Nem baj, mint mondtam illuzionista vagyok.
-Nem mondod...
-De bizony. -kacsint rám. Én elvigyorodok, majd elröhögöm magamat.
A Szent Márk téren még ilyenkor is nagy a forgalom, de ez az előnyünkre vált. Így nem talált meg minket az árus miután elmajszoltuk az álpénzen vett hot dogunkat, és Eduardo feloldja az illúziót. Vicces hallani az őrjöngését.
Leülünk egy padra a dózse palotájával szemben, és vígan beszélgetni kezdünk. Mesél a már általa megélt dolgokról, a feladatairól. Ahogy elhallgatom nem lehet rossz dolog szabadúszónak lenni. Figyelek, hiszen érdekelnek a dolgok amiket mesélt, és ez a túlélésemet is jelentheti valamikor.
Végül tíz órára visszaslattyogunk a cirkuszhoz. Ő átveszi a fizetését, én meg leadom a Donnak a pendriveot. De van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az utolsó akcióm.
-Csaó Ed'. Remélem találkozunk még valamikor. Amúgy meg... ha bármikor család kell, keress meg minket. Szerintem simán bevennénk. -ő csak elvigyorodik, majd eltűnik. Köcsög illúziók.

Fegyver
Neve: Tempesta percorso
Típusa: Közelharci
Kinézete: Tempesta percorso egy másfél méter fémbot hosszú bot, mindkét végén egy-egy félgömb alakú fonott fémkosárral, aminek a főszálai hegyben végződnek. A kosárban kanóc van, mivel eredetileg cirkuszi kellék volt. A bot középen egy rejtett gomb lenyomásával szétcsavarható, így két egykezes fegyvert kapva.
Speciális képessége/képességei:
Vihar pecsét - Storm seal - Tempesta macchia
Ha Karim megszúr valakit a fegyverével, akkor képes egyre terjedő hullámokban vihar lángot az ellenfél szervezetébe áramoltatni. Ez égető fájdalmat okoz, és folyamatosan, egyre fokozódva roncsolja a sejteket és a szöveteket, persze minél távolabb van egy testrész annál lassabban roncsolódik. Egykezes és kétkezes formában is használható.
Vihar csóva - Storm plume - Tempesta plume
Ha karim egymás mellé teszi a két egykezes fegyverének a kosarait akkor képes belőlük lángszóró szerűen lángot kilőni. A lángok három méterig terjednek el, és elég nagy területre szétterjed. Itt is igaz, hogy minél távolabb van az ellenfél a kibocsátástól annál gyengébb.