Név: Ryuga Kira
Nem: lány
Életkor: 19
Láng: Eső
Párja: Sagara Sasuke
képe:
Sasuke jelleme: Változékony sose lehet nagyon tudni, hogy éppen milyen kedve van. A hangulatától függően beszélget valakivel. A szerelmével mindig törődik, de nem nagyon lehet észrevenni. a harcokhoz jobban ért, mint Kira. Köd lánggal rendelkezik, de csak ritkán szokta használni, nem szeret rá támaszkodni. Késekkel harcol, olyan csöndes gyilkosnak mondható.
Kira Kinézet:
- Átlagos nem tűnik ki a tömegből.
- Magassága: 170 cm
- Vékony, hajlékony, akár sportosnak mondható.
- fehér arc, mandulás szemek
- hosszú fekete haj néhány fehér hajtinccsel
- szemei sötét barnák
Jellem:
- Bizalmatlan az emberekkel szemben.
- Két emberben bízott meg Oji-sanban és Sasukéban.
- Ha az ereje elszabadul mindenki számára veszélyes.
-A szeretteiért bármire képes, mivel kevés szeretett kapott, de amit kapott azt meg is becsüli.
- Jó stratégiai képességekkel bír.
Fegyverzett:
- Ékszerláncokat használ a harcokhoz.
- Mindig nála van az ékszer szett amit Touji-santól kapott.
- És egy rózsa van nála, ami emlékezteti a céljára.
Egyéni fegyver:
- ékszerláncok
A gyűrű amit Oji-santol kapot:
Neve:
- tempo catena
Típusa:
- Eső típusú
- Egyaránt közel harca ás távol harcra megfelelő.
Kinézette:
- Ezüst színűek, az ember nem is gondolná, hogy fegyverek annyira nem feltűnőek.
így néz ki a medál amit Oji-santól kapott:
Képességei:
-A láncokat ő úgy használja, mint Dino az ostorát, de mivel ez vékonyabb így kevesebben veszik észre.
-A láncszemeket nyomkövetőként tudja használni még csak 500 m sugarú körben. (ahogy az ereje nő, úgy fog a ható sugár is.)
- Nagy koncentráció és erő kibocsátás hatására fel is tudja robbantani a láncszemeket, de ezt naponta még csak 3x tudja megtenni. (
A lánc szemei speciálisan vannak elkészítve, méghozzá olyan módon, hogy a láncszemek magas eső láng nyomásra felrobbannak (ennek bonyolult a mechanizmusa). Ezért ezt a képességet csak ezzel a lánccal tudja megcsinálni és erről Kira nem is tudd.
Előtörténet:
Megalázottból maffiózó
A mostani nevem Ryuga Kira, korom 18. Szabadúszó maffiózó és együtt élek a pasimmal, Sasukéval. A történetem nem épp a legszebb. A szüleim adósság miatt eladtak, egy maffia főnöknek. A családban nem kívánatos személy voltam.
- Vigyétek innen a szemem elől. - közölte a főnök.
- Azt csináltok vele, amit akartok.Ezért ugráltattak és boksz zsáknak használtak. Egy idő után a gondnok oda ment a főnökhöz.
- Főnök kérem, engedje meg, hogy gondoskodjak Kirárol.
- Rendben azt csinálsz vele, amit akarsz. De hasznát vegyem a családban.- Igenis. Megértettem. - megfogta a kezem és elvitt.
Ezt az incidenst a takarítók mesélték el nekem. Onnantól a gondnok az idős Toujo Oji-san gondoskodott rólam. És miközben ellátta a frissen szerzett sebeimet ezt mondta:
-Kira te különleges vagy, ezért piszkálnak a többiek, mert ők is azok szeretnének lenni. Nem nagyon értettem, hogy miért mondta, hogy különleges vagyok. Csak örültem neki, hogy valaki törődik velem. A nevére vett így Toujo Kira lettem. Megtanított írni, olvasni, számolni és verekedni, de csak annyira hogy ne tudjanak megölni. Mindig mindenhova magával vitt, bárhova is ment. Mikor 12 lettem elkezdett komolyabban tanítani, edzeni, hogy most már meg is tudjam magam védeni komolyabb támadások esetén is. Az edzések futásból, tornagyakorlatokból, verekedésekből, és a házi munka elvégzéséből állt. Már 4 éve ezt csináltam folyamatosan.
- Kira tudod, hogy mért mondom neked mindig, hogy különleges vagy? –Fordult hozzám az aznapi edzés végeztével.
- Nem. Nem tudom. De mi ez a komoly tekintett Oji-san? *segítettem neki leülni a hinta székébe*
- Már elég idős vagy ahhoz, hogy megtanuld ezt is. – egy gyűrűt vesz elő, felhúzza az ujjára és becsukja a szemét. Gyönyörű szép citromsárga láng jött elő a gyűrűjéből.
– Amit most látsz az a halálos elszántság lángnak hívják. Az aurákat ismered igaz? – bólintottam
– Minden aurához tartozik egy láng. A sárgához a nap láng tartozik, a narancshoz az ég, a piroshoz a vihar, az indigóhoz a köd, a lilához a felhő, a zöldhöz a villám, a kékhez pedig az eső. Azt ugyebár már tudod, hogy minden embernek van aurája, de ezeket csak kevesen képesek előhívni. Én egy vagyok ezek közül. Húzd fel ezt a gyűrűt az ujjadra! *oda nyújtja felém, én elveszem és felhúzom az ujjamra* Most koncentrálj! – próbáltam, de nem ment.
- Gondolj arra, ami a legfontosabb számodra! – Én ő rá gondoltam és arra, hogy megvédjem. Ebben a pillanatban felgyulladt egy kék lángocska.
- És te is ezek közé az emberek közé tartozol. Eső típusú vagy.- Sikerült! – Mondtam nagy boldogan.
- Igen, sikerült. Holnaptól majd ezt fogod gyakorolni. Most viszont menj aludni.- Igen is. - Fejet hajtottam.
– Jó éjt Oji-san.- Neked is Kira.MÁSNAP:
Bekopogtam és benyitottam.
- Itt vagyok Oji-san. Mit kell csinálnom?- Húzd fel a gyűrűt és hívd elő a lángot! * Azt tettem, amit mondott* Most viszont már csak a szokásos teendőd van, a favágás, főzés, mosás, állatok etetése és a járőrözés, de nem hagyhatod, hogy elaludjon a láng. Ezt addig csinálod minden nap, míg tökéletesen tudod irányítani a lángodat. – úgy lett, ahogy mondta több mint egy hónapig ezt csináltam, mire tökéletes nem lett.
- Látom, már könnyedén megy.
- Igen, de a mértékét még mindig nehéz az uralmam alatt tartanom. - előhívtam a lángot, de az elkezdett ficánkolni.
- Hagyd. Majd idővel sikerülni fog ez is. De most az lenne a lényeg, hogy a saját fegyveredet találd meg, amivel harcolhatsz. Egy évembe került mire megtaláltam. Ez alatt az egy évben próbálkoztam a fegyverekkel, amiket sikerült elsajátítanom valamennyire, de nem annyira, hogy tudjak velük harcolni. Karddal, ami teljes mértékben kudarcot vallott nálam. Boksszal, de ezt csak azért próbáltam ki, mert Oji-san mesélte, hogy egy híres maffiózó is így harcolt régen. A labdákkal unalomból próbálkoztam, mert a tv-ben láttam egy gyerek mesét amiben, így harcoltak, ezért én is kipróbáltam hátha sikerül, szinte mindent ki próbáltam, ami eszembe jutott. A végén az ékszereknél maradtam, pontosabban a láncaiknál, mert azok hajlékonyak, de mégis erősek. Még félévembe került mire véglegesen el is sajátítottam, hogy a láncokból hogy lesz fegyver. Vagy, hogy lehet a láncszemekből nyomkövetőt csinálni, vagy épp mini robbanószert. 17 éves lehettem mikor Toujo Oji-san ezt mondta nekem.
- Gratulálok Kira, mindent megtanultál, amit lehetett. Már ugyanazon a szintem állsz, mint a családban bárki más. Jutalmul ezt az ékszerkészletet kapod tőlem.- Köszönöm szépen! – mosolyogtam és kibontottam a kis dobozkát. Egy gyönyörű szép ezüstszínű nyaklánc, amin egy medál állt, rajta egy rózsával, egy ugyan ilyen karkötő és gyűrű lapult még a dobozkában.
– Köszönöm ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.- Szívesen, de irány aludni, mert holnap is lesz ám nap. *megsimította fejem és megpuszilta a homlokomat*
- Igenis. Jó éjt Toujo-san.Elmentem aludni, de az éjszaka közepén óriási ricsajra ébredtem fel. Megtámadtak minket. A szobámból átverekedtem magam a konyhán keresztül, a kertbe egészen Oji-san házához. Későn értem oda hozzá. A szemem láttára találta el egy golyó. Összeesett, én oda rohantam a testéhez és megöleltem. Rám mosolygott és a kezembe rakta a gyűrűjét, majd örökre behunyta a szemét. Dühöngeni kezdtem és elszabadultam, akit láttam azt megöltem, kivéve az egyiket.
-
Ki küldött titeket? – nyakára tekertem a láncot. Ő félelmében azonnal elkezdet beszélni.
- A Ryuga család.Már el is törtem a nyakát a lánccal. Megtudtam, amit akartam. Az egész harcot persze én se úsztam meg sérülés nélkül, de azok csak inkább karcolások voltak az edzésemhez képest. Megszöktem és szabadúszóvá váltam, hogy minél több információhoz jussak a bosszúm érdekében. Az évek során hírhedt lettem és elkereszteltek a halálos rózsának, mivel minden küldetésnél ott hagytam egy virágot. Sasukéval is, az egyik küldetésen találkoztam. Egy lopásos akcióhoz kettőnket béreltek fel.
- Ti ketten lopjátok el a Tsukishima családtól az örökösödési iratokat. - közölte a munkaadónk. Egy paksamétát vett elő és az asztalra dobta.
- Itt a főhadiszállásuk. Legkésőbb keddre kérem az iratokat. A jutalom kettőtöknek fejenként 100.000 Yen. - fogtam a paksamétát és át néztem.
- Elvállaljátok vagy sem? - A srác lehet, hogy nem, de én igen. - válaszoltam rögtön a kérdésére.
- Cica ne beszélj a nevemben. - szólalt meg hűvös és rideg hangon. *nyúlt volna a derekamhoz, hogy átöleljen*
- Ezt most felejtsd el és még egy ilyen és téged is megöllek! *elkaptam a kezét és tekertem rajta egyet.- Én is elvállalom, cicával együtt.- Még egyszer lecicázol és véged van. Van még más valami, amit tudnunk kéne a munkával kapcsolatban?- Nem nincs elmehetek. - elengedtem a kezét és kiugrottam a nyitott ablakon.
- Még hogy nem cica. De én is leléptem. Ja és a munkához elvittem 50 ezret. Valamiből nekünk is élnünk kell. - Ő is kiugrott az ablakon és utánam futott.
- Na hova menjünk elsőnek? Talán valami szállást kéne találni. - Még ridegebben hallatszódót a hangja a sötét éjszakában. Én kérdőn ránéztem.
- Még hogy szállás, még ma elvégzem a munkát nélküled és cserébe a te részedet is elviszem. Amúgy is még a nevedet se tudom akkor minek kéne együtt szállást néznünk?- Ezen könnyen segíthetünk a nevem Sagara Sasuke és a tied?
- Halálos rózsa. ~ Bárcsak lelépne és békén hagyna engemet.- De mi az igazi neved?
- Ha elmondom, békén hagysz?
- Igen onnantól nem piszkállak többet.
- A nevem Ryuga Kira, de a Toujo Kira az igazi nevem a mesterem után. - Onnantól egy szót se szóltunk egymáshoz. A csendet én törtem meg.
- Mond mért lettél maffiózó?- Nem tán beszélgetni akarsz? - ridegség, a hűvösség és a szomorúság hallatszott a hangán.
- Nem csak kíváncsi voltam rá.- Ne akard megtudni. - éreztem, hogy le akarja zárni a témát és ráhagytam. Csak sétáltam, mikor feleszméltem már a birtok előtt voltam.
- Már itt is vagyunk? - kérdeztem tőle.
- Igen. De együtt végezzük el a munkát mivel nem áll szándékomban neked adni a részemet.
- Jól van és, hogy akarod csinálni?
- Hát ezt még nem döntöttem el, mert te tudod?
- Igen, én megnéztem a papírokat. A birtok mellet van egy raktár, és ahogy az alaprajzot néztem a raktárból van egy bejárat a birtokhoz is. Már csak az a kérdés hogyan jutunk be oda, úgy hogy a kamera ne vegyen észre minket?
- Váo kész kis stratéga vagy. A bejutást bízd csak rám, mivel köd típus vagyok, ha sima megfigyelő kamerák vannak ott. Csak az a bökkenő, hogy meg kell fognod a kezem.- Nem bánnom meg fogom, csak haladjunk. *megfogta a kezem* Induljunk! - Elindultunk, hál istenek a kamerák nem vettek észre minket. Az ajtónál muszáj volt megállnunk mivel le volt zárva.
- Most én jövök! - behunytam a szemem és koncentráltam egy láncszemet ráhelyeztem a kulcslyukba. Összpontosítottam és Oji-san tanítására gondoltam.
"Koncentrálj és az utolsó pillanatban nyisd ki a szemed és robbants!" - kinyitottam és egy kis robbanás hallatszott
- Kinyitva már mehetünk is. - amint beértünk elengedtem a kezét.
- Keressük meg az iratokat!- Jó te jobbra, én balra! Egy óra múlva találkozzunk ugyan itt! - bólintottam és már rohantam is! Akit csak megláttam a háta mögé osontam és a nyakára tekertem a láncot és elaltattam. A folyosó végén egy szoba volt ezzel a felirattal: bureau ami annyit jelent franciául, hogy iroda. Bementem a könyves polcról elkezdtem ledobálni a könyveket. Véletlen kinyitottam egy rejtett polcot és azon egy könyv volt ezzel a címmel Örökösök! Azonnal levettem és a fekete bőrdzsekim alá rejtettem. Az asztalra raktam egy vörös rózsát és elindultam kifelé, de eszembe jutott, hogy ő még itt van.
~most mehetek és kereshetem meg. Mondhatom ez nagyszerű.~ Visszatértem a ki indulási pontra és ő utána kezdtem el szaladni. Kis idő múlva megtaláltam egy rakás holtest felett.
- Végeztél az őrjöngéssel?
- Nem őrjöngök. Csak egy kicsit játszottam. - végig nyalta a kését.
- Nem érdekkel. Csupa vér itt minden, inkább lépjünk le, az iratok már meg vannak. - elindultunk a raktár felé és onnan ki az utcára, egy szót se szólt hozzám egész úton.
- És innen hova? - ő törte meg a csendet.
- Elsőnek, keresünk egy szállást éjszakára, mert van valami, amit meg akarok nézni. - felemeltem a dokumentumot, ezzel jelezve neki, hogy mit akarok megnézni. Egy kis panzióban szálltunk meg. Ő az ablakhoz ült le és úgy aludt el. Én feloltottam az éjjeli lámpát és elkezdem olvasgatni a Ryuga család örökösödést. Megtaláltam, hogy a következő örökös Ryuga Kirarin lenne, de eltűnt és az óta nem találták meg, ezért nagybátya vette át az irányítást.
- Vigyázz! - tepert le a földre Sasuke és a golyók elkezdtek záporozni a szobába. Az egyik golyó a vállamba fúródott.
- Tűnjünk el innen! - Rendben. - megfogtam a kezét és már nem is látszottunk. Végig másztunk a padlón ki a folyosóra onnan pedig az utcára.
- Mutasd a karod! - szorította meg a karomat.
- Chsz! Eresz el nincs semmi bajom! - el akartam rántani a karomat, de nem engedte el. Rájöttem csak akkor szabadulhatok tőle, ha megmutatom neki. így levetem a bőrdzsekimet.
- Ez most egy kicsit fájni fog! - Egy kést vett elő belemártotta a sebembe és kivágta belőle a töltényt. Az ingének egy darabját letépte és a karomra csavarta. Pokolian fájt, de nem mutattam ki, helyette csak ennyit mondtam.
- Most már megnyugodtál?- Igen meg. Adjuk le az iratokat a megbízónak és le is tudtuk az egészet. - Betörtünk a megbízónkhoz, leraktam a könyvet, de ami a Ryuga családról szólt azt kitéptem belőle és a dzsekim belsejébe rejtettem el. Elvettük a fizetségünket és már ott se voltunk.
- Egész jól működtünk együtt. - szólt hozzám Sasuke.
- Igen, de ennek most vége. Viszlát. - Így találkoztam Sasukéval, majd még egy jó pár együttes küldetésünk után, megegyeztünk, hogy együtt maradunk és együtt folytatjuk a küldetéseket. Ez lenne az én történetem.
Tárgy: Ryuga Kira 
