Ryuga Kira

Emlék 1.


Rennel kibéreltünk egy átlagos kis lakást, amit felesben fizetünk. Én már kifogytam a pénzből, amit múltkor kerestem, meg ugyebár a Ryuga család utáni kutatás se olcsó mulatság, így kénytelen voltam munkát vállalni. Egy kis étteremben fel is vettek, mint szakácsot, de csak akkor kell mennem, ha a másik szakács nem tudd menni, dolgozni. Nem sokat fizet, de pont eleget a számlákra. Egyik nap korában hazaértem, benyitok a lakásba és látom, hogy Ren valamit nagyon ír a nappaliban.
- Mit körmölsz ennyire, hogy még azt se veszed észre, hogy haza értem. - raktam le a táskámat az ajtó mellé.
- Semmi különöset. - csukta be noteszt.
- Jó én meg nem most jöttem le a falvédőről. ~ Ez most hülyének akar nézni engem? De ha valami olyat ír, ami rám is tartozik, tuti kiherélem~ - tettem keresztbe a karomat és neki dőltem a falnak miközben kérdőn rá néztem. - Tudom, hogy abban egyeztünk meg, hogy amit a másik nem akar, azt nem mond el, de ha munka vagy épp rólam írsz, le információkat azt tudni akarom.
- Semmi ilyesmi. – elindultam felé.
- Akkor mi? - A gyűrűmet aktiváltam és egy nyakláncot tekertem a nyaka köré.
- Engedj el és ezt ne itt a lakásban, hanem a tetőn beszéljük meg. - vágta el láncot, amit persze én azonnal össze is foraszttotam.
- Rendben menjünk. - elraktam a fegyverem és elindultam felfele. Meg vártam, míg felér és felkészül a harcra. - Kezdjük! - Neki rontottam egy késsel, amit persze ő azonnal hárított, hisz jobb késforgató, mint én. Aktiváltam a gyűrűmet és a kezemet végig húztam a láncomon, ami eső lánggal töltődött tele. Ő nekem dobott őt, darab kést, amit most én hárítottam az eső lánggal felerősített lánccal. Ugyan ebben a pillanatban Saske mögém került és két kést a vállamba küldött. A fájdalom végig haladt rajtam de, nem törődtem vele és hátra szalttozva a nyakába ugrottam. Hátra akart dőlni, de én megelőztem, ezzel majdnem kitörve a gerincét. Ráültem a testére és a nyakához szorítottam a láncomat, egy mozdulattal később már én voltam alatta miközben egy kés játszott a nyakamnál. A csatát még két óra hoszuságig folytattuk, majd nem kifúladásig. Én már lábra se tudtam állni mikor ő még mindig talpon volt.
- Fejezzük ezt be mára. - Halottam a fejem felett a hangját, eközben az izzadsága és a vére csöpögött rám.
- Hát ez nem rossz ötlet. Menj csak le. Amint fel tok állni én is lemegyek majd. - Behunytam a szemem és hallgattam a lélegzetünk szinkronjának a dallamát. De csak azt éreztem, hogy felemelkedtem a levegőbe és a lélegzete a közelebb van hozzám, mint eddig soha.
- Téged se hagylak itt. Lehet, hogy nincs sok erőm, de annyi van, hogy ne hagyjam, hogy megfázz. - ezt a mondatott talán 10 perc alatt mondta el, testemet testéhez szorítva. A lépcsőkőn úgy vitt, mintha miden egyes alkalommal egy szakadékba zuhantunk volna. De mégis nyugodtsággal töltött el, hogy az ő karjaiban lehetek. Bevitt a lakásba, onnan be a szobába, majd finoman letett az ágyra és összeesett. Mivel gyorsan reagáltam és magamra húztam így nem esett semmi baja. Beleszipantotam a hajába, furcsa volt egy férfi sampont érezni, de mégis olyan megnyugtató és álmosító, még akkor is, ha rengeteg homokkal, verejtékkel és földdel keveredet. Másnap reggelig fel se keltünk. Mikor kinyitottam a szemem, Ren már nem volt rajtam. Épp a tus alatt lehetett a hangok irányából és zajából alapján. Hál istenek félig felöltözve jött ki onnan.
~ Huh, kezdtem megijedni. Nem is tudom, hogy mit kezdtem volna, ha meztelen jön ki.~
- Előkészítettem neked egy forró fürdött, ha akarsz, menj el fürdeni, aztán ellátom a sebeidet. - ki is kasszálódtam ki az ágyból és úgy tettem, ahogy javasolta.
- Kész vagyok a fürdéssel. ~ De jól esett, hogy lemostam magamról azt a rengeteg szennyet~
- Ülj le bekötöm a sebeidet! - Leültem a székre, majd Ren letérdelt és óvatosan bekötözte a sebeimet. - Öltözz fel! Elviszlek valahova! - közben ő is leült az asztalhoz.
- Elsőnek áruld el, hogy hova megyünk és mit írtál a noteszbe? – szorosabbra fontam a köpenyemet.
- Majd meglátod. – hallottam a közönyös választ.
- Addig nem megyek sehova, míg el nem mondott, hogy hova megyünk. Hisz, bármikor megszegheted az ígéretedet.
- Valami a múltamról. - közben felkelt az asztaltól és elindult felém. - Ne izgulj, nem árulak el. *közben a kedvenc kését a nyakamhoz szegezte*
- Hamarabb meghalsz, minthogy elárulj! *aktiváltam a nyakláncot, amit én adtam neki*
Elkezdett hangosan nevetni.
- Ezért vagyok melletted, mert még tőlem se rémülsz meg. De most már öltözz fel!- elrakta a kést én pedig deaktiváltam a nyakláncot. Bementem a szobámba és felvettem a kedvenc ruhámat, ami egy topbol, egy kényelmes mini szoknyából és egy magas sarkú csizmából állt. Kimentem és Sasuke már az ajtóban állt. – Ha végeztél gyere velem, mutatok valamit. - Felkaptam a táskámat, megfogtam a kezét, a parkolóban beültünk az autóba és elindultunk. 2 óra utazás után megálltunk egy leégett romhalmaz mellet.
- Itt vagyunk, szállj ki! - kiszálltunk és lezárta az autót. A romhalmaz közepére mentünk.
- Azt szabadna megtudnom, hogy hol vagyunk most? – néztem az arcára kérdő tekintettel.
- A családom házánál. Vagyis annál, ami megmaradt belőle. – Meredt előre, mintha ő mást látna, úgy válaszolt a kérdésre.
- Akkor régen te egy gazdag kölyök voltál? - ezt abból szűrtem le, hogy az épület közelében semmi más nem volt.
- Hát olyasmi. – odafordult hozzám, lenézet rám, mivel még így is kisebb voltam nála pár centivel. - Add ide a kezedet. Meg mutatom a múltamat. Mi mindent látunk, de ők minket nem és nem is tudsz bele avatkozni! Világos?
- Nem hülye vagyok!
Oda adtam neki a kezemet és egy hatalmas kastély előtt álltam, egy zöld pázsiton ahol egy kis fiú játszott a kutyájával.
- Ren úrfi gyere be! Nem sokára kezdődik az ünnepség és addig még rengeteg a dolgunk. – Szólt a cseléd a kisfiú után, aki azonnal oda futott hozzá a kutyát vezetve.
- Takuto is bejöhet az ünnepségre? – mosolyogva kérdezte, kicsit koszos arccal.
- Szerintem anyukád és a többi vendég nem örülne, ha Takuto ott lenne az ünnepségen.
- Olyan jó a bátyámnak hisz őt most felnőttnek avatják és mehet küldetésékre a többi családtaggal együtt. Egyszer én is olyan akarok lenni, mint az ő. - közben elindultak a kastély felé. A kutyust pedig hagyták tovább szaladgálni.
- Ez az aranyos kisfiú te lennél? - néztem rá a mostani Sasukéra.
- Igen én volnék. Itt már tudtam használni a lángomat, ez volt a szerencsém és egyben az átkom is. De figyelj, mert még csak most kezdődik a pokol. - kezdtem megszokni a hangján a hűvösséget a hangján, de most még annál is ridegebbnek hangzott, mint eddig. Egy pillanattal később, egy bálteremben voltunk ahol 16 - 17 éves fiú jött le a lépcsőn.
- Ő kicsoda?
- A bátyám. - lassan a félelem hatotta át a testemet a hangjának a sötétségétől. Megláttam a kicsi Rent, ahogy a bátya felé fut.
- Bátyó! Gratulálok a felnőtté válásodhoz. –nagy vigyor ült a pici Ren arcán.
- Menjünk oda! - mutattam feléje. Éppen, hogy csak oda mentünk hozzá, rengeteg fekete öltönyős ember jelent meg pisztolyt szegezve szinte mindenkinek.
- A családunk nevében és mivel ellenszegültetek nekünk most itt mindenkit megölünk. -
Elkezdődött a mészárlás, és a pánik. Mindenki harcolt, futott vagy épp menekített. Ren bátya is így tett. egy idősebbekből álló csoportot védett, addig, míg le nem szúrták hátulról. A kicsi Ren is harcolt az előtte álló emberrel. Hátulról egy golyó közelített felé, én az útjába álltam, de az csak átment rajtam egyenes a kis Ren hátába. Rengeteg vért veszített és mi nem tehetünk semmit.
- Főnők mit tegyünk ezzel a kölyökkel? – szólt az egyik öltönyös a másikhoz.
- Öljétek meg. Rengeteg tehetsége van, és így még bajt hozhat a Ryuga családra, ha én leszek a főnők.
- Sasuke, menjünk előre, látni akarom az arcát!
- Nem lehet. Amit nem láttam azt nem tudom meg mutatni. - elengedtem a kezét és elkezdtem futni, hogy láthassam az arcát, de egy pillanattal később már jelenben voltam a romhalmaz felett.
- Kérlek, mutasd meg még egyszer. Muszáj látnom annak az embernek az arcát.
- Sajna nem tehetem, rengeteg erőt vesz igénybe, plusz rövidíti az életemet is. - hátrább léptem és észhez tértem.
- Akkor azt áruld el, hogy mi történ veled az után! - elindul az erdő felé és én követem.
- Az ember, akit láttál lemészárolt ott mindenkit engem is bele értve. - megtorpantam.
- Ezt hogy érted? - álltam rendületlenül és kővé meredten miközben a szavai vízhangoztak a fejemben.
- Az illúzióm miatt azt hitte, hogy megölt, de még így is rengeteg sérülésem volt és vért vesztetem. - közben folytattuk a sétánkat egy patakhoz. - De hogy biztosra menjenek felgyújtottak mindent. Láttad azt a kutyát, akivel játszottam? *bólintottam* Az a kutya hozott ki engem a tűzből. Itt is volnánk. Ez itt a régi családom, cselédeink és vendégeink sírja. Ide lett mindenki eltemetve egy helyre. *megfogta a kezemet és gyengéden elkezdte szorítani* Azóta minden évbe ide jövök, hogy új erőre kapjak. Ez van bele írva a noteszba is. Egyetlen dolog van, amiből tudtam, hogy kik a családom. Ezek pedig a gyűrűk. - Bele nyúlt a dzsekije belső zsebébe és 3 db gyűrűt vett elő. - Ők a családom, vagyis ami maradt belőlük. Én egyik gyűrűt se tudom használni mivel eső, vihar és felhő típusúak. Hunyd be a szemed!
- Rendben. *gyengéden behunytam a szemet* - Hallottam a léptei hangját és hogy valami végig simul a nyakamnál.
- Még ne nyisd ki!
- Oké, majd szólj, ha kinyithatom! – a kíváncsiság úrrá lett rajtam.
- Kész vagyok. Most már kinyithatod a szemedet. - lassan kinyitottam és rá néztem az ellőttem álló férfiúra. A kezemmel végig simítottam a nyakamat. Egy láncot éreztem. Most a nyakamban lévő ékszert néztem, amin egy gyűrű lógott.
- Ezt nem fogadhatom el. * nyúltam a nyaklánc kikapcsolójához* - megfogta a kezemet.
- Ne tedd. - leengedtem a kezemet, de még mindig fogta a kezemet. - Maradjon nálad. Biztosíték, hogy soha nem árulak el.
- De hisz ez egy fontos emlék a múltadról.
- Van még 2 másik gyűrű is. Igen fontos nekem ezért soha nem hagyhatsz el addig, míg meg nem teszem, amit ígértem nekik. Ráadásul ugyanaz a célunk a Ryuga család megölése.
- Rendben legyen. Magamnál tartom, de amint sikerült visszaadom, hisz ez nem hozzám tartozik. –Ezzel az esettel tudtam meg Ren múltját és céljait. De ekkor nem tudtam még, hogy nem sokára én is sorra kerülök a múltam feltárásával. . .

A kalandot elfogadom, eléggé ötletes volt. De kérlek figyelj oda a helyesírásodra egy kicsit jobban, néha zavaró tud lenni. Emellett nem értettem, hogy miért rövidül Sasuke élete attól, hogyha csinál egy illúziót. Jutalmad 1500 FV

Emlék 2




- Kira. – Oda fordulok Renhez, de egy szót se szolok - Gyere el velem. – felém nyújt egy levelet. Elveszem tőle és elolvasom, hogy mi áll benne.
- Minek hisz téged hívtak meg valami maffia család új főnökének a kinevezéséhez. Semmi hasznod nem lenne, ha egy olyan embert vinnél, akit tehernek tartasz. – gúnyosan válaszolok, mert a legutolsó veszekedésünknél ezt vágta a fejemhez.
- A Ryuga család is ott lesz. – Ki mondta a bűvös szót.
- Megyek. – kapok a meghívó után, de nem hagyja, hogy elvegyem tőle.
- Két feltétellel.
- Az előbb még te akartad, hogy veled menjek, most meg már feltételeket szabsz? ~ Ez srác tuti, hogy nem komplett.~
- Ja.
- Nyögd már ki, hogy mi az vagy találgassak.
- Nyugodj le. Az első, hogy meg kell bocsátanod a veszekedésünket.
- Ácsi. Ez már nem kezdődik jól. Inkább beszökök és úgy állok bosszút mintsem, hogy rád hallgassak. –megragadja a kezemet és teljes erejéből megszorítja.
- Pedig rám fogsz. Ha szép szóval nem akkor erővel.
- Mondtam már felejtős, hogy nálam bármit is elérsz erővel. – aktiválom a gyűrűmet és az erőmet az Oji-santól kapott láncba összpontosítom. Robban egyet és én kiszabadulok a szorításából.
- Hát legyen, akkor mit szólsz egy fogadáshoz, ha el tudlak kapni 10 percen belül, akkor az lesz amit én mondok ha nem azt csinálsz amit akarsz. Ja és kapsz. . . . mondjuk 3 perc előnyt.
- Talán. ~ Azt hiszem, hogy képes vagyok 7 percig bírni ellene, úgyhogy ne érjen hozzám.~ Jó legyen. Mikor kezdődik a 10 perc?
- 20 másodperc múlva. Vagyis már csak 10.
- Rendben. Akkor amíg a 3 perc le nem telik te itt maradsz.
- Már elkezdődött 19 másod perce. – Elkezdek rohanni lélek szakadta, közben a támadásaimon gondolkodom. A 3 perc hamarabb letelt, mint ahogy gondoltam és már a nyomomban is volt. Mikor szinte már egy karnyújtásnyira voltam tőle, megálltam és elkezdtem forgatni a láncaimat magam körül olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Így létre hozva egy centrifugális erőt, amin senki és semmi be nem hatolhat normális esetben. De ő sose volt normális. Egy pillanat múlva előttem állt és mögöttem és jobb oldalt is ott volt és bal oldalt is. ~ Már megint illúzióval fog nyerni? Az nem lehet!~ Megpördülök, úgyhogy mindegyiket megrúgjam, de egyiknek sem sikerül sérülést okoznom. A hátam mögül egy pillanatra elszántság lángot érzek, ezért megfordulok és láncaimmal oda csapok. Érzem, hogy valamit eltaláltam. ~ Hátha ez kicsit lelassítja.~ Tovább rohanok. ~ Már csak 4 percig kell kibírnom.~ Egy illúzió falat hoz létre előttem. Kénytelen vagyok kikerülni, de arra nem számítok, hogy míg megkerülöm, ő addig hátulról a tarkómra üt, ezzel elvesztve az egyensúlyomat. Érzem és látom is, ahogy esek előre az aszfaltra, hiába próbálom a kezemet magam elé tenni nem megy, annyira el vagyok zsibbadva. Ren az utolsó pillanatban elkap. Ő a betonra esik háttal, míg én ő rá, de ajkaink egymáshoz érnek. Én gyorsan el akarom kapni a fejemet de ő nem hagyja. Kis idő múlva elengedte az ajkaimat, meg simította hajamat.
- Most már az enyém vagy, úgyhogy azt teszed, amit én mondok neked. – Nagy bánatomra a fogadás értelmében ez így van, ahogy ő mondja. – Így most haza megyünk, letusolunk és eljössz velem a kinevezésre.
~ Még jó, hogy meg nem mondja mikor, kit szeresek.~ Pár perc múlva hazaértünk, mind a ketten bementünk a saját szobánkba és elkezdtünk készülődni. Ő hamarabb kész lett mivel halom, ahogy kint a nappaliban csörömpöl. Mikor kész lettem kimentem és megmutattam neki a végeredményt.
- Kész vagyok! –Egy fekete fél hosszú szárú magas sarkú cipőre esett a választásom, egy csipkés fekete színű comb fölé érő harisnyával. Egy lila fényes anyagú hosszú ruhát vettem fel, ami a bal lábamnál a combomtól kezdve végig ki volt vágva, a felső része olyan látszatott keltett mintha egy sima topszerű végződése lenne, de ez csak látszat, mert a valóságban a nyakamba tudtam akasztani. A hajamat fél oldalra csatoltam így egy kis egyensúlyt teremtve az öltözékemben.
- És a láncok? – Elhúztam a ruhám alsó részét jobbra, hogy láthassa a láncaimat.
- Itt van, mert nem akarom, hogy egy perverz állat megint lekapjon. - nyújtottam ki a nyelvemet hozzá.
- Ördögi egy nőszemély vagy. Még mindig szép a nyelv piercinged.
- Hisz a sátánnal cimborálok. – ekkor néztem csak meg jobban Rent. Egy fehér öltönyt viselt, alatta egy lilás beütésű inggel és zakóval. Nem tudom, hogy honnan, de szerzet hozzá egy fehér cipőt. A haja természetesen be volt állítva neki. – Valami még hiányzik.
- Szerintem is. –oda lépek a vázához és kihúzok a rózsa csokorból egy szál lila rózsát és az öltönyének a zsebébe helyezem.
- Így már tökéletes minden. – elégettem meg a teljesítményemmel.
- Majdnem. – ő is oda megy a vázához.
- Köszi de nem kérek rozsát sehova sem. – szólok közbe.
- Nyugi nem olyan rózsa. – látom, a váza mögé nyúl és elvesz onnan valamit és a kezébe temeti. – Remélem ez tetszeni fog. – érezem, ahogy a fülemet piszkálja.
- Ha valami perverzséget csinálsz megöllek.
- Fogd be és nézd meg magad a tükörben. – A tükör elé állok és látom, hogy a fülemben egy fekete díszes keretben egy rózsa fej található. Ren mögém lép és átkarol a hasamnál. - Kérlek, most már bocsájts meg nekem a tévedésemet. Soha többet nem választok másik partnert, ha te is ott vagy. Így soha többet nem foglak elszomorítani ezzel. –Látom az arcát a tükörből és hallom a hangján, hogy tényleg megbánta, így nem tudok rá tovább haragudni. Megfordulok, hosszan megcsókolva az ajkát. – Ezt igenek vesszem. – a száját csak picit húzza molyra, de a szemeiben látom a boldogságot.
- Most akkor már indulhatunk? – kérdezem tőle.
- Természetesen. – bezártuk magunk után a lakást és lemegyünk a lépcsőn a parkolóba. Ren felpattan a saját motorára és valószínűleg azt várja, hogy majd mögé fogok ülni, mivel felém nyújtja a kezét, hogy felsegítsen.
- Sorry, de én Nagaval megyek. – paskolom meg a motorom ülését.
- De hát együtt hívtak meg.
- Az lehet és együtt is megyünk, de külön motoron. – felveszem a fekete sisakom és ráülök a motorra. - Verseny odáig?
- Legyen, a vesztesnek 1 napig szolgálnia kell a győztest!
- Nekem megfelel. – Beindítom majd 1szer megpörgettem a motort, ezután Ren is megpörgeti, majd végezetül megint én és indul is a verseny. Ki száguldok a parkolóból be a nyüzsgő forgalomba, át a piros lámpán. Épen, hogy csak ki kerülve a másik irányból jövő autót. Oldalra nézek, ott van mellettem Ren. ~ Ezek szerint bírja a tempót ideje egy kicsit rá hajtanunk nem igaz Naga?~ Megsimítom a motorom oldalát és még egy kis gázt adok neki. A következő utcán élesen befordulok jobbra, majd elkezdtek szalonozni az autók és kamionok közt. Ren picit meglök a motorával jelezve, hogy ő áll nyerésre. ~ Kapcsoljunk teljes erőre. ~ A legnagyobb sebességen pörgetem a motort és elkezdek a kis utcánkon menni. Az egyik kereszteződésben egy kisgyerek kiszalad elém. ~ Most mit csináljak?~ Rémülök meg egy pillanatra. Félre rántom, a kormányt felmegyek a járdára, ami dob rajtam egyet. Hátra néztek, de Rent nem látom és a kisgyereknek sincs semmi baja szemlátomást. Kimegyek a városból, ott egy ideig a fő útvonalon haladok, de aztán áttérek az erdőre. Durván 10 percig megyek ott, mert szép lassan kezd körvonalazódni az épület. Visszatértek az útra és nem sokkal ezután áthajtok a főbejáraton picivel Ren után. ~ Nem lesz ez így jó, ha ő nyer.~ Gyorsan körbe nézek, látom, hogy csak körbe lehet oda jutni az épület bejáratához. Ren már a felénél tarthat, így nem habozok, egyenesen előre tartom a kormányt és a megfelelő időben picit felemelem és átugratok a vízesésesen. Leállítom a járművet és oldalra fordítom. Ren leparkol mellettem. Én egy könnyed mozdulattal leveszem a sisakomat kiengedve vele gyönyörű fekete hajam.
- Ezzel a fogadást én nyertem meg. – ki nyújtom rá a nyelvem. – Egy napig azt csinálod, amit én mondok.
- Hát igen. –nyújtja felém a kezét és most el is fogadom a segítséget. Kecses mozdulattal megfogom a kezét és leszállok a motorról. Egy nő bevezet minket a teremben, ahol a ceremónia zajlik. Ahogy belépünk az ajtón, minden tekintett ránk szegeződik. Nem zavartatjuk magunkat, már megszoktuk, hogy mindig minket néznek, ha együtt vagyunk. Oda megyünk a jelölthöz.
- Gratulálok a kinevezésedhez. –Ráz kezet Ren az új főnökkel.
- Köszönöm, de hivatalosan, csak éjféltől leszek főnök. De ki ez a szépség melletted? –mutat felém a szemével.
- Had mutassam be Kirát a partneremet. Ő pedig itt Meiko-san a Hokaidon területen lévő család új feje. Az egész család a Vongolához tartozik. – Kezet rázok vele és fejemet picit megbiccentem.
Ezután már csak élveztük a partyt és az ajtót figyeltük mind a ketten, hogy mikor lép be a Ryuga család feje. Éjfél előtt kicsivel meg is jelentek. De nem hittem a szememnek mikor megláttam, hogy ki sétál be elsőnek. Lemeredtem a félelemtől, a dühtől. A Ren megérezhette az állapotomat, ezért megfogtam a kezem és kicsit megszorította.
- Mi történt Kira?
- Ő Oji-san fia, akit eddig halottnak hittem. – Ahogy lépet egyet bennem úgy nőtt a félelem és bizonytalanság, addig a pillanatig, míg előttem meg nem állt.