Különleges küldemény - Kira magánküldije

Álmomból felriadva leveszem a telefont a tartójáról megnyomom a zölden világító billentyűzet és felülök az ágyon. Megköszörülöm a hangomat, hogy ne hallatszódjon olyan fáradtnak.
-Khmm. . . Mosi-mosi! –Ren is felébredt a hangomra. Közelebb húzódott hozzám és átkarolt az egyik kezével.
-  Jó napot. Egy feladatom lenne az ön számára, amit azonnal el kell kezdenie. – Mindezt egy kicsit olaszos akcentussal angolul mondja nekem
- Kicsoda ön és mi lenne a feladat? - Ren picit szorosabban megérintette a derekamat. ~Hát az tuti hogy nem teszik neki az ötlet, hogy elmék melózni, de ez van.~
- A kilétemet nem árulhatom el és a megbízást is csak itt Szicíliába mondhatom el.
- Akkor keressen más valakit a feladatra!
- De ezt a feladatott csak önre bízhatom és már le is foglaltam a repülő jegyet Japánból Szicíliába az ön nevére.
- Csak úgy kíváncsiságból mikor indulna a gép és milyen névre is szól ez a jegy?
-Körülbelül másfél óra múlva és természetesen Ryuga Ren névre szól.  –Ránézek az órára, ami hajnali fél hármat mutat. ~ Ryuga Ren? Ren?  ~ Visszafojtom a nevetésemet. Ez az átka, ha valaki társban dolgozik.
- Lehetetlenség, hogy időben oda érjek a gép indulásáig! – ki akarok szállni az ágyból, hogy elkezdjek öltözködni de Ren olyan szorosan magához ölel, hogy mozdulni is alig bírok.
- Pedig igen tetemes összegben lenne része, ha elvállalná a munkát.
- Ha tényleg megfizetik a munkát, akkor benne vagyok. – Ren a pólóm alá nyúl és taperolni kezd. Ezzel el is érte, hogy szinte azonnal észhez is térjek. Jó nagyot a tarkójára csapok! *halkan* Hagyd már abba!
- Ebben biztos lehet kisasszony, de ehhez el kell érnie a repülő gépet is.
- Azt bízza csak rám, de most megyek készülődni. Viszlát! *leteszem a telefont* Ren ne lustálkodj! Tudom, hogy ennyitől nem veszted el az eszméletedet!
- Akkor ne menj el Cicuska! –kezét kinyújtja felém. Úgy teszek, mintha nem is látnám, és elkezdek bepakolni a bőröndbe.
- Tudod, hogy kell a meló a pénz és legfőbbképp minél több információ!  – odahajolok hozzá és egy apró csókot adok az ajkára.  –  Úgyhogy te folytasd, a bőröndbe pakolást én meg addig letusolok!  A friss zuhanytól felfrissültem és fel is ébredtem. Ha az öltözést is beleszámítjuk akkor nagyjából 15 perc alatt lettem kész. Az öltözékem egy fekete hosszú csizmából, egy hosszú nadrágból, amin egy szoknya található. A kedvenc topomból és egy egyszerű kardigánból áll. Míg ezt magamra aggattam addig Ren csinált nekem egy dupla expresszó kávét tejjel cukor nélkül és előkészítette a motorjainkat!  Megiszom a kávémat, felhúzzuk a bukósisakjainkat és elindítjuk a motorjainkat, pontosabban én csak indítanám, ha működne. Ren gyorsan a szerszámos ládikához rohan, hogy megjavítsa a mócimat. Ránézek az órára már 3 óra is elmúlt. Alig fél órám maradt oda érni a repülő indulásáig.
- Hagyd mert el fogok késni. Inkább menjünk a tieddel.
- Ok. – átpakolom a bőröndömet az ő motorjára, felszállok a háta mögé, és már indulunk is. – kapaszkodj erősen!
- Egy kicsit későn szólsz! – szorosan átölelem hátulról a mellkasát - Ennél gyorsabban nem tudsz menni?
- De tudok, csak nem akarok!
- Ren! - dühösen rákiabálok!
- Jó értem én, de baleset volt előttünk ezért haladunk ilyen lassan! Cica szerintem készítsd elő a személyidet, mert igazoltatások vannak!
- Na jó erre most nekünk nincs időnk! Indulj el és amint megfelelő távolságba érünk, lelassítom az emberek mozgását!  – a gyűrűmre koncentráltam és 1 szempillantás alatt meg is jelent rajta a kék lángocska!  – Most! – Úgy 5 méteres sugarú körben mindenki mozgása lelassult mi pedig áthajtunk a lezárt úton. – Ren mennyi időnk van még a repülő indulásáig?
- Már 20 perc sincs hátra!
- Akkor mire vársz még rövidíts le az utat!
- Igenis asszony. – elmosolyodtam ő pedig szinte nevetett is. Kissé megemelte a motort majd gázt adott neki. Alig 10 perc alatt odaértünk a reptérre, rengeteg közlekedési szabályt áthágva. Leszálltam a motorról levettem a bőröndöt és rohantam oda a pulthoz hogy becsekoljak.
- Elnézést jegyem van a Tokyo Szicíliai járatra.
- Igen látom, az utolsó pillanatban érkezett. – Érvényesítette a jegyemet – Jó utat kívánok! –Elindultunk a repülő felé de az információs pultnál a kisasszony utánunk szólt. – Elmézést az úriember nem tarthat önnel. Csak maga mehet innen tovább.
- Köszönjük. – Visszafordultam Renhez. – Na akkor Chao. Jó legyél és ha lehet ne keveredj nagyon nagy balhéba, míg nem vagyok itt. – Megfordultam és el akartam indulni de visszarántott magához és hosszan megcsókolt.
- Most már mehetsz és ha lehet élve térj vissza . . . Cica! – elmosolyodok.
- Ez csak alap hisz ki foglak nyírni a ”cica” miatt. – Felszállok a gépre leülök a helyemre, ami az ablak mellet található. . . .
- Kisasszony ébredjen fel! – Felriadva kinyitom a szemem. - Már itt vagyunk Szicíliában.  
- Oh, köszönöm szépen.  ~ Akkor ezek szerint az álmom nem csak álom volt hanem maga a valóság. ~  Leszállok a gépről és kicsekolok és kilépek a reptérvárakozó termébe. Ahogy kiléptem 2 fekete öltönyös alak indult meg felém.